A Sopronban kiváló akvarellistaként is jegyzett Katterné Pummer Zsuzsanna az egykori „kékkeriben”, a jelenlegi SSzC Idegenforgalmi, Kereskedelmi, Vendéglátó Szakképző Iskolája és Kollégiumában érettségizett. Mádai Dezsőnéhez, Frida nénihez járt zongoraórákra, ugyanis óvónői pályára készült, de édesapja korai halála miatt hamar pénzkereső állást kellett találnia. Kül- és belföldön több vendéglátó-ipari egységben is dolgozott, majd az úgynevezett hatszáz ágyas, az egykori KPVDSZ üdülő, a mai Hotel Szieszta étteremfőnöke volt. Nyugdíjba vonulását megelőzően egy tüköripari vállalkozás titkárságát vezette.
– Apai felmenőim szerint évszázadokra visszamenőleg tősgyökeres soproniak vagyunk – mesélte Katterné Pummer Zsuzsanna. – A soproni polgárkönyv bejegyzése szerint szépapám, Pummer Ignác római katolikus földműves 1851. szeptember 21-én tette le a polgáresküt. Pummer János nagyapám már iparosemberként tevékenykedett, cipészműhelye mindaddig a Hátulsó utcában volt, míg a II. világháborúban egy bombatalálat a lakásukkal együtt romba nem döntötte, ekkor költöztek a Kossuth Lajos és a Táncsics utca sarkán lévő házba, ahol együtt lakott az egész család, a szülők, valamint a Pummer lányok a férjeikkel.
– Édesapám, Pummer Viktor, vagy ahogy a barátai nevezték, Vix, vélhetőleg mindig is katonai pályára készült – folytatta Katterné Pummer Zsuzsanna. – Elkezdte ugyan a kereskedelmi iskolát, de azt félbehagyva a Magyar Királyi Kinizsi Pál Honvéd Altisztképzőt végezte el. Ez az iskola a Veszprém közelében lévő Jutaspusztán volt. Édesanyám felmenői gyergyói székelyek voltak. A háború alatt édesapámat Gyergyószentmiklósra vezényelték, ott ismerkedtek meg, majd később összeházasodtak. Apám a háború végén hadifogságba esett, ahonnan betegsége miatt viszonylag hamar szabadult, de nehéz volt számára a civil életben elhelyezkedni. Ott volt a billog a homlokán, hogy „jutasi”, végül a Soproni Pamutipari Vállalatnál kapott gondnoki állást, de a hadifogságban szerzett kiütéses tífusznak a következményei sajnos fiatalon sírba tették őt.
– Édesanyám erdélyi rokonsága, a Bíró család is megszenvedte a „magyarságát”, azzal együtt, hogy az egyik nagybátyám később magas rangú katonatiszt lett, de le kellett tagadnia magyar rokonait. Természetesen büszke vagyok nemcsak soproni, hanem gyergyói őseimre is, az egyik unokatestvérem szépen helyreállította Gyergyószentmiklóson az ősi Bíró-házat, ahol én már csak vendég vagyok, hisz természetesen nekem Sopron az otthonom.
Családi háttér: 1953-ban született Sopronban, a Kossuth Lajos utca 8-ban, az úgynevezett Hild-házban. Édesapja hivatásos katonatiszt volt, édesanyja pedig varrónő. Férje Élelmiszeripari Főiskolát végzett, a sörgyárban dolgozott. János fiuk családjával Pápua Új-Guinea fővárosában, Port Moresbyben él, egy biztonsági cég csendes-óceáni térségének regionális igazgatója. Zsuzsanna lányuk férje fogorvosi rendelőjében dolgozik.
