Szerintem (sajnos) sokan vagyunk ezzel így. Pörgök és ellustulok. Mintha ebben az állandó rohanó világban a mozgással (is) spórolni szeretnék. Úgy tűnhet, időt nyerek, ha beülök az autóba. Aztán ettől sem érem utol magam, sőt tovább fokozódik bennem a stressz. Az autózás ugyanis a gyaloglással, mozgással szemben nem lazít el. A stressztől meg eszünk (ez is elég gyakori jelenség)! A nem mozgástól, meg az evéstől persze hízunk. A hízástól meg stresszelünk… A stressztől meg… eszünk (bár látom, ezt már írtam), sőt a stressz lustává is tesz, azaz... eltunyulunk. Ezt egész szépen végigvizsgálták, már tudományosan is, de azért megdöbbentő, amikor az ember ezt magán tapasztalja.

Meg kell próbálnom tehát lassítani. Enélkül a nagy búgócsigásodásban elpusztulok. Kezdem például a több gyaloglással! Közben például roppant jól lehet gondolkodni (is). Erre nemrég egy kisebb erdőjárás során jöttem rá. Tudják akkor, amikor beláttam, hogy mennyire ellustultam.

Dr. Tschürtz Nándor