– Pedagóguscsaládból származom, már anyai nagyanyám, Kozocsa Jozefa, aki tradicionális erdélyi örmény család sarja is ennek a csodálatos hivatásnak volt az elkötelezettje – mesélte a rubindiplomás Buriánné Kabdebó Edit biológia–kémia szakos tanár, aki diplomáját 1946-ban vette kézhez a kiskunfélegyházi Constantinum Tanítóképzőben. – A Sopron testvérvárosától, Medgyestől (Medias) mindössze egy nagyobb kőhajításnyira lévő erdélyi Erzsébetvárosban (Dunbraveni) tanította írni–olvasni a gyerekeket. Anyai nagyapám, Plaveczki József szintén tanító volt, ő a háború után Szatmárból került Csongrád vármegye egykori székhelyére, Szegvárra, ahol aztán nagyapától Kabdebó Gergely, az édesapám vette át a „lámpást”. Ő éppen száz évvel ezelőtt kezdett el tanítani a Derekegyház-oldali iskolában, ahol színjátszó csoportot is szervezett, de még kosárfonást is tanított. Édesapám a háború alatt amerikai fogságba esett, érthetetlen módon ezért engem úgynevezett „B-listára” tettek, így még a tanyasi iskolában sem kaptam állást. Az egyik unokatestvérem Sopronban élt, egy alkalommal eljöttem hozzá látogatóba, ekkor ismertem meg a férjemet, Burián Györgyöt, neki köszönhetem, hogy 71 évvel ezelőtt soproni lettem. Előbb Ágfalván okítottam a kis nebulókat, majd később Sopronba kerülvén a férjemmel kollégák is lettünk a Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben, ahonnan 1981-ben mentünk nyugdíjba.  

– Nagyon nehéz ehhez bármit is hozzátenni, felmenőim élettörténete, beleértve apám révén a Schmauser családot is, leképezi Sopron vendéglátásának egy szeletét – veszi át a szót édesanyjától Burián György, aki nemcsak pedagógus, hanem vendéglátó-ipari szakember is. – Első diplomámat Győrben szereztem mint közlekedési műszaki tanár, illetve autógépész üzemmérnök, ennek megfelelően először gépjárműoktatóként kezdtem, később tanítottam a Lacknerben, majd 1986-ban Vránich István meghívott az akkor induló HungarHotels Vendéglátóipari Szakmunkásképzőbe tanárnak. Hálás vagyok ezért neki, hisz így nemcsak több mint három évtizedig oktathattam ott, később az iskola igazgatójaként, hanem ennek révén lettem vendéglátós, így nem egyszer ülhettem az édesapámról elnevezett Burián György Díszterítési Emlékverseny zsűrijében is.