Mint arról múlt heti lapunkban írtunk, a dúsgazdag lengyel gróf, Eugen Wratislaw von Mitrowitz Nyári Józsival kötött házassága miatt kitagadta a lányát. Haragját még az sem csillapította, hogy nem sokkal a soproni esküvőt követően, 1919 júniusában az elegáns bécsi Löw-szanatóriumban megszületett az unokája, ifjabb Nyári József…

A Bécsben született kisfiút hamarosan meg is keresztelték, a keresztapa pedig nem más volt, mint dr. Budakeszy Weöres Iván huszárkapitány, császári és királyi kamarás. Alig több mint egy évvel a keresztelőt követően, a kisfiút Bécsben nevelőknél hagyva, az ifjú pár európai turnéra indult. Nyári Józsinak nagyon megtetszett Budakeszi Weöres Iván huszárkapitány keresztelőn viselt uniformisa, úgyhogy ő is készíttetett magának egy piros nadrágos, búzakék dolmányos egyenruhát, és ebben lépett fel, ebben muzsikált zenekarával Európa elegáns éttermeiben. Hamarosan felfigyelt a soproni származású fiatalemberre a világhírű hegedűművész, Jan Kubelik impresszáriója, aki visszautasíthatatlan, amerikai koncertkörútra szóló ajánlatot tett a házaspárnak, illetve zenekarának. A „cigánygróf”, ahogy Amerikában elnevezték Nyári Józsit, egyik fellépésén összetalálkozott az éppen az Újvilágban turnézó Fedák Sárival, a körülrajongott primadonnával, Molnár Ferenc író feleségével, aki meghívta őt az Antonia című színdarabba, melyben egy cigányprímást alakított – óriási sikerrel.

És ekkor bekövetkezett a tragédia: alighogy visszatértek Bécsbe, tüdőgyulladásban meghalt Wratislav grófnő, Nyári Józsi felesége. A megözvegyült férj kisfiát felvették a soproni Szent Imre Kollégiumba, ő maga pedig pert indított fia örökrészéért, az elegáns bécsi bérpalotáért és a grófi birtok köteles jussáért. A hosszú pereskedés azzal zárult, hogy az időközben a zürichi zenei konzervatóriumban tanuló ifj. Nyári József majd akkor kapja kézhez örökrészét, az ezerholdas birtokot és a bécsi bérpalotát, ha nagykorú lesz. Ez is bekövetkezett, sőt a tehetséges fiatalember, aki időközben második keresztnevét kezdte el használni, Nyári Rudi néven ért el édesapját is túlszárnyaló sikereket.

– A konzervatóriumot külföldön végezte a fiam, ha klasszikusokat játszik, akkor az édesanyja, ha magyart, akkor viszont az én vérem szólal meg a Gagliano mesterhegedűjén, mert magyarul játszani itt tanult meg Sopronban – nyilatkozta egy alkalommal a büszke édesapa, majd hozzátette: „Amikor a fiam cifrázza, még a kabócák is táncra kelnek”.