– Húsz éve az édesanyámmal és a nevelőapámmal Harkán éltünk – mesélte Kisfaludy Sándor. – A szüleimnek volt ott egy borozója, ahová időnként bejött Mártika édesapja. Tudtam, hogy három lánya van, Mártát már látásból ismertem, és nagyon tetszett, úgyhogy amikor a barátaimmal egy szalonnasütést szerveztünk, arra elhívtam. Sajnos kosarat kaptam.

– Még véletlenül sem szándékoztam megbántani Sanyit, de Zsuzsi húgom nem tudott elkísérni, én pedig nem akartam egyedül menni – vette át a szót Márta.

A kudarc nem szegte Sándor kedvét, a szerencse is mellé szegődött, ugyanis hamarosan ráakadt egy közös barátnőjükre, aki egyszer Mártit elvitte hozzájuk.

– Mindez 2002. május 20-án történt – folytatta Sándor. – Ezt követően már rendszeresen találkoztunk. Mártika gyakran eljött hozzánk, ugyanis az első emeleti Csengery utcai lakásból nekem nagyon problémás volt lejönni az utcára.

Egyszer ezt az SMS-t kapta Sándor: „Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, oly vonzó a fényed, mit nem érek el, álmomban látlak és minden nap várlak, mert amíg élek, nekem csillag leszel”.

– Ihász Gábor dalának első sorait küldtem el, amit komolyan is gondoltam, de én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni – mondta Márta. – Valóban, álmomban már láttam őt, évekkel előbb ugyanis megálmodtam, hogy egy kerekesszékes fiú lesz az életem párja.

A harkai evangélikus templomban Márta harmincadik születésnapján, 2005. július 16-án volt az esküvőjük, majd elkezdték közös életüket egy váltólakásban. Később megvásárolták azt a Pócsi utcai lakást, amit az évek során fokról fokra felújítottak, és azóta is abban élnek.

– Tudom, nem hétköznapi a mi házasságunk, hisz Mártika számomra több, mint odaadó és hűséges feleség. Ő gyakorlatilag a nap 24 órájában része az életemnek. Miattam esetenként ő maga is mozgássérült lesz, hisz ha valahová én nem tudok bemenni, akkor ő is velem marad. Ha Mártika velem van, akkor teljes értékű embernek érzem magam, és ő mindig velem van – fogalmazott feleségére nézve Sándor.

– És ezt én soha nem éreztem áldozatnak – vette át a szót Márta. – Tizenhét évvel ezelőtt a harkai templomban őszinte hittel mondtam: Sándort holtomig, holtáig el nem hagyom, sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában, és ezt ma is így gondolom, ma is boldog vagyok vele a nap minden percében.  

Kisfaludyné Stinner Márta 1975-ben született Sopronban. A Balfi úti Idősek Otthonában dolgozik.

Kisfaludy Sándor 1972-ben született Szombathelyen. Közel két évtizede sorsjegyárusként a Szerencsejáték Zrt. alkalmazottja. 2018-ban Példakép díjat vehetett át a budapesti Nemzeti Színházban.