Muhr Albert, az FTC legendás, tízszeres magyar bajnok jégkorongozója több mint százszor volt a magyar jégkorong-válogatott tagja. Nagyapja, Muhr Othmár, a limanowai ezredparancsnok hősies, de egyúttal tragikus élettörténetét mesélte el.
– Maga a Muhr család Sziléziából származik, dédszüleim, Muhr Vencel és felesége, Palhon Mária azonban már Kassán éltek – mondta el Muhr Albert. – Vencel dédapám vasutas volt, hogy az 1862-ben született nagyapám miért a katonai pályát választotta, arról csak találgatni tudunk. Othmár nagyapa, mint fiatal hadnagy 1886-tól szolgált a Nádasdy huszároknál, ahol aztán gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1898-ban már huszárkapitány volt Sopronban. A város civil életében is megbecsült és közkedvelt ember volt, közel egy évtizedig választmányi tagja volt a Kaszinó Egyletnek. Sorsfordítónak bizonyult életében a nagy háború kitörése: 1914 novemberének végén nevezték ki ezredparancsnoknak és néhány nappal később már Galíciában volt. Szinte napra pontosan 104 évvel ezelőtt, 1914. december 11-én, hajnali két órakor, a mai Lengyelországban lévő Limanowa közelében négyszáz Nádasdy huszár élén rohamra indult az országba betörni készülő orosz cári csapatok állásai ellen. „A hazáért, a királyért!” – ezek voltak vélhetőleg az utolsó szavai, mert a roham első perceiben halálos lövés érte őt. Rendszeresen felkeresem a jabloneci katonai temetőt, ahol huszárjai mellett egy a tiszteletére emelt mauzóleumkápolnában alussza örök álmát a Lipót-rend lovagkeresztjével és posztumusz nemességgel kitüntetett nagyapám.
Muhr Othmárnak néhány éve Sopronban, a Deák téren is állítottak mellszobrot.
– Nagyapa sírjánál először 1972-ben voltam, amikor Limanowa közelében edzőtáboroztunk. Az egyik szabadnapon taxival elmentem a jabloneci temetőbe, amiért figyelmeztetést is kaptam a szövetségtől, mert „mindenféle hősök sírjait nem ildomos magának látogatnia”. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a taxis, amikor megtudta, ki volt a nagyapám, nem fogadott el pénzt a fuvarért. Egy ennél talán még rendhagyóbb történet: Győző nagybátyám a második világháborúban orosz hadifogságba esett. Amikor a táborparancsnok megtudta, hogy ő a „limanowai hős” fia, különleges kedvezményekben részesítette az ellenséget, az egykori ellenségnek a fiát.
Muhr Albert maga is változatos életpályát futott be, a Magyar Televíziónál is dolgozott felvétel-, illetve gyártásvezetőként, majd az aktív sportot befejezve saját vendéglátó üzletet üzemeltetett Budapest belvárosában. A nagyapja és ezrede emlékére rendezett idei soproni megemlékezésen, közelgő műtétje miatt, sajnos nem tudott részt venni.
