Énektanár, színházi korrepetitor, kántor a Szent György-templomban, a Julianeum Énekkar karnagya, saját zenekarának szövegírója és dalszerzője, feleség és anya – mindez együttesen, és még sokkal több Sárdy Barbara. A pozitív kisugárzású hölgy szinte mindig énekel – vagy tanulja, vagy tanítja. 

– A szüleim és a nagyszüleim orvosok voltak. Sokáig én is követni akartam a családi hagyományt – mesélte Barbi. – 18 évesen azonban megismerkedtem a férjemmel, Papp Gyula billentyűs–rockzenésszel, és ez felborította a terveket. Eleinte ösztönösen, később tudatosan igyekeztem mindent magamba szívni, ami zene. Hat lemezünk van, a legutóbbin már nemcsak szövegíró, hanem zeneszerző is vagyok. Zenei pályafutásomban párhuzamosan fut a könnyű- és a komolyzene. Most éppen kórusművek komponálása foglalkoztat. Nem lettem orvos, de remélem, hogy a zene által én is segíthetek, vagy elég, ha csak örömet szerezhetek az embereknek.

Barbi elsősorban Istenben hisz, de bármi másban is, amit csinál. Ha olyan munkát végzünk, amit a hivatásunknak érzünk, fejlődünk, és ha el is fáradunk, alkalmunk van megtapasztalni egyfajta kegyelmi állapotot. A nagymamája ilyen orvos volt, és sokat mesélt erről.

Szent Ágoston mondta azt, hogy „Aki szeret, az énekel. Aki énekel, az kétszeresen imádkozik.” – Az éneklést azoknak is javaslom, akik nem akarnak előadóművészek lenni – folytatta Sárdy Barbara. – Meg kell tanulni megszeretni a saját hangunkat, különben nem tudunk bánni vele. A lelki világ és a hangképzés között szoros kapcsolat van: a lelki mozzanataink befolyásolják a hangszínünket és a hangképzés módját. Ha valaki elkezd gyakorolni és figyelni a hangképzésére, az fejlesztőleg hat a személyiségére is.