– A Szlávik famíliában sokan kosárlabdáznak, te melyik ágáról származol? 

– Édesapám, Szlávik Balázs a SMAFC-ban kosarazott hosszabb ideig, néhány mérkőzése volt az SKC-ban is. A családi kötelék miatt egyértelmű volt, hogy kosarazni fogok, hatéves koromban kezdtem, először a Sportiskolában, második évtől játszom a Tigriseknél.

– Az utóbbi szezonban hogy ment a játék?

– Két csapatban is szerepeltem: az U18-asoknál alapember voltam, nagyjából 20 pont körül dobtam átlagosan. Emellett a felnőtt NB II-es bajnokságban az „ifi Tigriseknél” is szerepeltem, egy-másfél negyednyi időt kaptam általában. Nem ment rosszul a játék, de azért meglepődtem, hogy én kaptam a Balogh Sándor-díjat, ez nagyon megtisztelő. Keményen szoktam dolgozni edzéseken, úgy látszik, ez meghozta a gyümölcsét.

– Milyen poszton szerepelsz, mik az erősségeid?

– Bedobó vagy magasbedobó a posztom, jelenleg 192–193 centi magas vagyok. Viszonylag hosszúak a kezeim, ez nagy előny a kosárlabdában, mint ahogy a gyorsaságomat is tudom kamatoztatni. Fontos még, hogy erősségem az ugrás, elég nagy a súlypontemelkedésem, így könnyebben szerzem meg a lepattanókat.

– Milyen terveid vannak a kosárlabdával?

– Fontos mérföldkő a pályafutásomban, hogy a következő szezontól az SKC U20-as csapatánál is pályára léphetek. Ez már előszobája a NB I. A csoportnak, várom már, hogy megtapasztaljam, milyen ott a játék. Jó lenne mihamarabb elérni az A csoportos szintet, de a kosárlabda mellett a tanulmányaimra is figyelek: jövőre fogok érettségizni, utána pedig a Testnevelési Egyetemen szeretnék továbbtanulni.