Harc az 5–8. helyért
2024. 04. 24. | MunkatársunktólÉrvényesült a papírforma: a Sopron KC pályahátrányból nem tudta megszorítani az Alba Fehérvár együttesét, a Fejér vármegyei csapat 3–0-s összesítéssel...
Jogela Tauras
– Hogyhogy nem utaztatok haza a többi légióssal együtt?
– Litvániában nagyon szigorú intézkedéseket hoztak: amennyiben hazatérnénk, a litván kormány rendelete értelmében azonnal karanténba kellene vonulni az egész családnak. Ráadásul ezek hatóságilag ellenőrzött karanténok, amelyeket szállodákban rendeznek be. Két hétig kellene ott maradnunk, senkit nem engednek haza addig a saját lakásába. A határokat természetesen nálunk is lezárták, a közutakat folyamatosan rendőrök ellenőrzik. Hét hónapos pici babánkkal sem akartunk egy rizikós repülőutat bevállalni. Egészségesek és nyugodtak szeretnénk maradni ebben a kaotikus időszakban.
– Milyen a Tauras család élete a pandémiás időszakban?
– Szeretjük a várost. Egy erdőhöz közeli lakásban lakunk, ki szoktunk menni az erdőbe, ilyenkor több kilométert teszünk meg, természetesen távol más emberektől. Emellett filmeket nézünk, társasjátékozunk, ahogy gondolom, sokan mások. A babánk sok figyelmet igényel, szóval elég elfoglaltak vagyunk, könnyen telik az idő. A klub mindent biztosít számunkra, hogy itt tudjunk maradni, amit nagyon köszönünk a vezetésnek, ilyen helyzetben nagyon profi szemléletre vall. Nemcsak én, hanem a családom is minden segítséget megkap, hálásak vagyunk.
– Tervezed már a jövődet?
– Szomorú, hogy így ért véget ez a szezon, mert nagyon kezdtünk összeállni a srácokkal, akár egy igazi család. Harcoltunk egymásért, és az eredmények is kezdtek jönni. A szurkolóink pedig fantasztikusak voltak. A jelenlegi helyzetben a jövőmmel kapcsolatban nem tudok semmi pontosat. Mindenkinek jó egészséget kívánok, és üzenem a szurkolóknak, hogy vigyázzatok magatokra, kitartás!
Honti Kata
– Mi történt, hogy ragadtál Sopronban?
– Kéthavonta szoktam hazajárni, idén januárban voltam itthon, aztán március elején jöttem megint. Mindössze négy napra terveztem, azonban az élet ezt felülírta. Bécsből repültem volna vissza Olaszországba, de onnan akkor már nem indultak járatok. Vettem jegyet egy Budapestről induló repülőre, de két nap múlva már onnan sem lehetett Olaszországba repülni. Végül úgy döntöttem, Sopronban maradok.
– Hogy tudnál eljutni Olaszországba?
– Sok átszállással, bonyolult módon elutazhatnék. Ennek azonban nem láttam értelmét. Közben Magyarországon is kijárási korlátozás lépett életbe. Úgy döntöttem, hogy amíg fennáll ez a helyzet, itt maradok, és édesanyámnak segítek a napi ügyek intézésében.
– Mivel telnek a mindennapjaid Sopronban?
– Természetesen Sopron is az otthonom maradt attól függetlenül, hogy már nem itt élek. Sokan kérdezik, nem unalmas-e, én azonban szeretek itt lenni. Sokat beszélgetünk édesanyámmal, itt a kutyus is, sokat sétálunk az erdőben és futni is szoktam, hogy megőrizzem a kondimat. Emellett pedig tanulok: végzős vagyok egy angliai egyetemen, leadership és management szakon. Két vizsgám van még hátra, aztán szakdolgozatot kell írnom, úgyhogy egyáltalán nem unatkozom a soproni kényszerszabadságomon.
