– A furcsán lezárt szezont összességében hogyan értékeli, mennyire tudta megvalósítani elképzeléseit?

– Örömmel gondolok arra, hogy a Sopronban töltött idő alatt rengeteget fejlődött az együttesem, és nemcsak a csapatjátékban léptünk előre, a játékosok közül többen egyénileg is mutattak fejlődést. Éppen ezért vagyok rendkívül szomorú és csalódott: elkezdtem egy munkát, de befejezni nem volt lehetőségem, hiszen idejekorán véget ért az idei bajnokság.

– Az SKC utolsó meccsein nagyon belelendült a csapat, bravúros győzelmek születtek.

– Valóban így van, hiszen legyőztük a bajnok szombathelyi csapatot, és a Szolnok ellen is nyerni tudtunk. Úgy érzem, hogy ha tudtuk volna folytatni a munkát, képesek lettünk volna a nagyobb feladatok végrehajtására is. Fájó, hogy ezt az idei szezonban már nem tudjuk bizonyítani. A játékosokkal kiváló kapcsolatot építettem ki, igazi csapatként kezdtünk működni. A győzelmekhez pedig a szurkolók is nagyban hozzájárultak, egymásra találtak a kosárlabdázók és a drukkerek. Idegenbeli meccseinken is sokat segítettek, a Szolnok elleni, már zárkapus mérkőzésünkön pedig behallatszott a csarnokba a drukkolásuk – felemelő érzés volt.

– Elképzelhető, hogy visszatér még Sopronba?

– Erről a jelen helyzetben még korai beszélni, az emberek egészsége sokkal fontosabb, mint egy sportesemény eredménye. Jól éreztem magam a városban, ezúton is szeretném megköszönni a klubvezetők, játékosok, szurkolók támogatását és bizalmát.