Wratschko Peter úgy érzi, az elmúlt évben a diákönkormányzattal sikerült felélénkíteniük az életet iskolájukban: olyan programokat valósítottak meg, amelyek nagy érdeklődésre tartottak számot.

– Már a Fenyő téri iskolában is diákelnök voltam – mesélte. – Ötödik osztályos korom óta az volt az álmom, hogy a Széchenyibe járjak. Nagyon hálás vagyok az iskolának azért, hogy van, és azért, hogy ennek én is a részese lehetek. Úgy szeretném viszonozni mindezt, hogy teszek valamit a diákságért. Igyekszünk új hagyományokat meghonosítani, ezek közül az egyik a kalendáriumozás.

Ahogy az utóbbi évek adventi időszakaiban sok falu házainak ablakában láthattunk világító számokat, úgy a Széchenyiben a termek ajtajait díszítik hasonlók. Az az osztály, amelyiknek éppen a „napja van”, tárt ajtókkal várja és megvendégeli a többieket. Peti munkáját segítik a helyettesei és osztálytársai, Horváth Judit és Gyenge Réka, valamint Kiss Kíra és Pál Dorottya. Egyik nagy „projektjük”, az öltözők ajtajainak felújítása éppen most fejeződött be.

– Az érettségi után az ELTE gazdálkodás és menedzsment szakán szeretnék továbbtanulni – folytatta. – Édesapám osztrák. Van egy családi vállalkozásunk: karácsonyfadíszeket gyártunk, ráadásul – talán Európában egyedülálló módon – üvegből. A dédnagyapám éppen az orosz fogságból tért haza, amikor felmerült benne az ötlet, amit meg is valósított. A nagyszüleim átvették tőle a céget, a szüleim pedig áthozták Magyarországra.

Petinek egyébként négy testvére van, három fiú és egy lány, aki három hónapja múlt el egyéves. A fiúk közül ketten, Lucas és Noel ugyancsak a Széchenyi-gimnáziumba járnak, édesanyjuk pedig az iskola szülői munkaközösségének elnöke.