1976

Szervátiusz Jenő szobrai Sopronban

Rangos szoborkiállításnak ad otthont a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ. A Tükörteremben Szervátiusz Jenő, Kolozsváron élő magyar szobrászműves alkotásaiban gyönyörködhetünk a jövő hónap végéig. A hajdani kerékgyártó mester 1924-ben készítette első, Judit és Holofernész című szobrát. Eddig hetven tárlaton állított ki. Balladai ihletésű fa-, kő- és márványszobrait tizenöt ország múzeumai, magángyűjtői őrzik. Nevét a vésővel, a fejszével és a tüzes vassal fákat formáló tehetsége tette világszerte ismertté. A 72 éves művész hatalmas életművéből Sopronban csak a hazánkban található huszonnyolc alkotása látható. A kiállítás megnyitásán részt vett maga a művész is. (Kisalföld)

1936

Horogra akadt egy szacharincsempész

Elítéltek Sopronban egy bécsi szacharincsempész konzervgyárost. A fertőrákosi csendőrjárőr a Sopron felé húzódó országúton egy 45 év körüli gyanús férfire lett figyelmes, akit igazoltatott. Kiderült, hogy Hermann Richárd bécsi konzervgyáros, aki harminc darab fél kilogrammos csomagban szacharint csempész. A soproni törvényszék gyorsított eljárással tárgyalta le ügyét, és Hermannt jövedéki kihágásért egyhónapi fogházra, a csempészáru elkobzására, valamint 12.750 pengő pénzbüntetésre ítélte. A letartóztatásban lévő Hermann Richárd fellebbezett. (Friss Újság)

1896

Lenck Emil tragédiája

A soproni erdőben kegyetlen vadászatot rögtönzött tegnap egy boldogtalan szerelmes ember, zsákmányul ejtve a város egyik legszebb, legelőkelőbb asszonyát. Rárontott az erdő sűrűjében, mialatt az virágot keresgélt, s leterítette egy revolvergolyóval. A szépasszony holtan rogyott le a véres pázsitra, s melléje roskadt a szerencsétlen bűnös is, aki a második golyóval a saját háborgó szívét zúzta össze.

Mintha mindenkinek kedves halottja lett volna ez az asszony, olyan szomorúság verte le az egész várost, amikor szárnyra kelt a hír, hogy Bogdány Ferenc pénzügyi fogalmazó agyonlőtte künn az erdőben Lenck Emil nagyiparosnak, a nagycenki cukorgyár igazgatójának feleségét, akinek szépsége híres volt az egész megyében, s az urát, aki pedig dúsgazdag ember, soha úgy nem irigyelték, mint amikor Fritz Júliát tizenkét évvel ezelőtt oltár elé vitte. E házasságról akkor sokat beszéltek a soproniak.

A fiatalasszony visszavonultan élt a Deák-téren épült és fejedelmi pompával berendezett palotában. Minden idejét négy gyermekének szentelte és csak igen kevés emberrel érintkezett, amit a soproni rossz nyelvek gőgösségnek mondtak.

Azóta sok bánat és szomorúság érte Lenck Emilt. Vagyona jórészt elpusztult, ez év elején nagy összegeket veszített a börzén és veszteségei véget vetettek a nagy jómódnak. A Deák-téri palotát is bérbe kellett adnia Schaumburg-Lippe hercegnek, aki 8000 forint évi bért fizet érte. Lenck Emil immáron a boldogságát is eltemette – mindörökre.

(Budapesti Hírlap)

Összeállította: Pluzsik Tamás