Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
„Holtomiglan, holtáiglan”
Fejér Zoltán és Fejérné Molnár Marianna 55 éve házasodott össze. Fotó: Pluzsik Tamás

Együtt évtizedeken át – soproni házaspárok mesélnek

„Holtomiglan, holtáiglan”

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.

– Édesapám testvére, Molnár Imre volt az egykori Entzbruder-kollégium igazgatója, ahol 1964 nyarán budapesti gyerekek nyaraltak – kezdte történetüket Fejérné Molnár Marianna, vagy ahogy a férje szólítja immáron 57 éve, Marica. – Én még főiskolás voltam, felügyelő tanárnak hívott meg a nagybátyám, csakúgy, mint Zolit, aki fiatal, kezdő tanár volt, mindkettőnknek jól jött az az 1250 forint, amit egy hónapra kaptunk. Ott ismerkedtünk meg, aztán én visszamentem Győrbe, és elkezdtünk levelezni.

– Biológia–földrajz szakos tanárként akkor már három éve a Halász utcai iskolában tanítottam – fűzte tovább az emlékezés fonalát Fejér Zoltán. – Többször is hívtam Maricát moziba, de mindig talált valami kifogást, hogy miért nem jön el. Én viszont első látásra fülig szerelmes lettem, édesanyámnak meg is írtam, hogy megtaláltam a feleségem, azt a lányt, akinek gyerekkoromban megálmodtam az arcát.

A fiataloknak volt egy kedves, közös zeneszámuk, amit Marica többször is zongorázott soproni közös nyaruk alatt a kollégiumban. Ennek a kottáját elküldte Zoltánnak. Ez egyúttal jelzés is volt, hogy talán folytatni kellene azt, ami Sopronban abbamaradt.

– Amikor megkaptam Marica levelét, benne a kottával, a plafonig ugrottam örömömben, úgyhogy novemberben már kéz a kézben, szerelmes kábulatban sétáltunk Győrben, majd bő egy évvel később a szüleitől Szárföldön megkértem Marica kezét – folytatta Fejér Zoltán.

– Egy napon volt a tanári esküm és az esküvőnk, pontosan 55 évvel ezelőtt augusztus első napján. A győri székesegyházban családunk régi barátja, Kenesei György esketett össze bennünket, majd elutaztunk nászútra Keszthelyre, ahová Zoli egy akvarellfelszereléssel érkezett, így szinte minden nap egy-egy gyönyörűséges balatoni festménnyel lepett meg.

A fiatalok élete Sopronban egy Vörösmarty utcai albérletben folytatódott, majd melléjük állt a szerencse egy négytalálatos lottónyeremény formájában, így befizethettek egy öröklakásra.

– Sajnos gyerekünk nem született, de úgy a Marica, mint az én tanítványaim talán ezzel jártak jól, hisz az összes szeretetünk rájuk szállt, amit mindketten bőséggel vissza is kaptunk. Ötvenöt évvel ezelőtt egy közös emulzióvá kötöttük össze a sorsunkat, ahogy az oltár előtt is kimondtuk, holtomiglan, holtáiglan – zárta Fejér Zoltán.

Fejérné Molnár Marianna 1943-ban született Csornán. Zongora–szolfézs szakos tanári diplomáját a Győri Zeneművészeti Főiskolán szerezte. A fertődi zeneiskolából ment nyugdíjba 2001-ben.

Fejér Zoltán Perényi-díjas festőművész 1939-ben született Zircen. Biológia–földrajz szakos tanári végzettsége mellé később általános mérnöki diplomát is szerzett. Kollégiumi tanárként ment nyugdíjba 2001-ben. 

Kapcsolódó cikkek

A vörös salak szerelmesei

A vörös salak szerelmesei

2022. 06. 29. | Pluzsik Tamás

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. Radicsné Leyrer Éva és Judit lánya egya...