Király Erzsébet a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd a soproni kórházban dolgozott orvosírnokként. Első diplomáját a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szerezte, majd az ELTE BTK klinikai pszichológus szakát is elvégezte. Változatos szakmai életpályát követően a Budafoki Nevelési Tanácsadóból ment nyugdíjba, és tért vissza szülővárosába, Sopronba.
– Apai nagyszüleim Celldömölkön éltek, édesapám is ott született 1885-ben – kezdte Király Erzsébet. – Nagyapám, dr. Király János közszeretetben és megbecsülésben álló, orvosi, gyógyító munkától túlterhelt körorvos, majd vármegyei főorvos volt. Édesapám az orvosi pálya iránti elhivatottságot a szülői házban szívta magába. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, majd budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán folytatta, ahol diplomáját 1908-ban kapta kézhez. Néhány évvel végzését követően a Vöröskereszt szófiai hadikórházához kerül, ahol a missziós kórház sebészeti osztályát szervezte meg. 1918 májusának első napjaiban nevezték ki a Sopron Városi Erzsébet Kórház igazgató sebész főorvosának, egy évvel később pedig az ő vezetése alatt nyitotta meg kapuit Sopron új kórháza. Tanítványai szeretettel emlékeztek édesapámra, a kiváló műtői készségen és technikán túl elsősorban humanitást, az emberek, a betegek szeretetét, a ritkaságszámba menő szerénységet is megtanulhatták tőle. 1949-ben felmentették kórházigazgatói tisztségéből, de osztályát még 76 éves koráig vezette, majd a rendelőintézetben dolgozott egészen 84 éves koráig, ahol orvosi munkája közben, a vizsgálóasztal mellett érte a halál.
– Édesapám első házasságáról viszonylag keveset tudok, Vay Jellát még Sopronba költözése előtt vette feleségül – folytatta Király Erzsébet. – A házasságból gyermek nem született, a grófnő viszonylag fiatalon meghalt. Édesanyám, Walthier Eliz 1935-ben Békés megyéből került Sopronban, és itt a Katolikus Dolgozó Leányok Csoportjának lett a vezetője, „a soproni jótékonyság egyik legnépszerűbb és legönzetlenebb angyala”, írta róla a Soproni Hírlap 1936 augusztusában. Büszke vagyok a szüleimre, édesanyámra, akit Babits Mihály egyik írásában a jövő költő reménységének nevezett, Cseresznyevirágok, Azért is tavasz, Zsoltáros élet címmel jelentek meg verseskötetei, és természetesen az édesapámra, akinek nevét Sopronban utca viseli, valamint névadója a város legrangosabb orvos szakmai kitüntetésének, melyet minden évben a hűség napján adnak át.
Családi háttér: 1945-ben született Sopronban, egykori lakásukban, a Magyar utca 2-ben. Édesapja a soproni kórház alapító igazgatója, dr. Király Jenő sebész főorvos volt, édesanyja pedig a gyerekek születését követően a háztartást vezette. Volt férje dr. Harmath Péter pszichológus, évekkel ezelőtt elváltak. Lányuk, Harmath Dóra a szülők példáját követve szintén pszichológus.
