Annak, amiről most írok, leginkább nem is filozófiai, hanem pszichológiai gyökerei vannak. Mindenkiben él egy kép önmagáról. Ez a kép többé vagy kevésbé más, mint amit a környezete, vagy fogalmazzunk úgy, hogy egy „külső szemlélő” lát. Teljesen egészséges, hogy kicsit szebbnek, okosabbnak és ügyesebbnek érezzük magunkat, mint amilyenek ténylegesen vagyunk. Ez egyfajta egészséges önkép, önbizalom. Viszont, amikor mindent mi tudunk a legjobban… Nos, ott már nem stimmel valami. Amikor pedig olyan dolgokról is tudjuk a tutit, amiről leginkább csak a neten tanultunk… Ennél is rosszabb, ha ez a „dolog” a saját és mások egészsége–betegsége és… Sokszor még itt sincs vége az akár tragikus gondolatkisiklásnak. Van, aki ezen „tudása” alapján kívánja gyógyíttatni magát, sőt, ad tanácsot másoknak. Számomra ez már borzasztó.

Persze nem csodálkozom, ha ilyen esetben kimondva az igazságot, az fáj, sőt felháborító, de ettől még igaz.

Dr. Tschürtz Nándor