– A Bácskából származom, egészen pontosan Bácsalmásról, ahol mindenki mezőgazdasággal foglalkozott, néhány akác erdősávot és egy alig negyvenhektáros erdei fenyvest leszámítva jószerint alig volt erdő a környékünkön – kezdte dr. Folcz Tóbiás okleveles erdőmérnök, a Roth Gyula-szakközépiskola nyugalmazott igazgatóhelyettese, több szakkönyv szerzője, Sopron Kiváló Pedagógusa. – Apai nagyszüleimet 1946-ban kitelepítették Németországba, édesapám ezt úgy „úszta meg”, hogy éppen angol hadifogságban volt. Apám a hadifogságból levelezett a szüleivel, tudta azt, hogy el kellett hagyniuk a hazájukat. Amikor szabadon engedték az angolok, kapott egy Magyarországra szóló menetlevelet, de Frankfurtban önkényesen megszakította az útját, és felkereste a szüleit, sőt mintegy fél évet ott töltött velük abban a reményben, hogy hamarosan együtt hazajöhetnek. Azzal együtt maradt ez hiú ábránd, hogy apám zseniális labdarúgó volt, egy időben csábította őt a Puskás-féle nagy Honvéd is. Hogyan választottam az erdőmérnöki pályát? Gyerekes történet: egyszer elmentünk a szüleimmel rokonlátogatóba a Bükkbe, ahol annyira megtetszett a környék, különösen egy fából épült erdészház, tűzfalán egy szarvasaganccsal, hogy akkor elhatároztam, erdőmérnök leszek. 

– Nekem nincs édesapámhoz hasonló romantikus történetem, hisz én gyakorlatilag beleszülettem az erdész szakmába, bár az érettségi előtt egy darabig az is felmerült bennem, hogy esetleg a kertészmérnöki vagy az állatorvosi pályát választom – fogalmazott dr. Folcz Ádám, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. főmérnöke. – Sokat jártam az erdőt az édesapámmal, az a tudás, amit még az egyetem előtt tőle kaptam, egyre jobban felértékelődik bennem, ezt az iskolapadban nem lehet megszerezni. Szemléletet, szakmatiszteletet, gondolkodásmódot az erdőről, ez mind tőle származik, mind a mai napig hálás vagyok ezért neki.