Sarang István még „véletlenül” lett idegenvezető, hogy aztán élete nagy ajándéka, több mint szenvedélye legyen ez a passziónak induló élethivatás. Judit lánya a kezdeti lépéseket ugyan még édesapja mellett tette meg, de ezt követően már céltudatosan készült arra, hogy utazásszervező, idegenvezető legyen.
– Eredeti foglalkozásom szerint Volán forgalmi tiszt volnék, és hogy idegenvezető lettem, abban nagy szerepe volt a véletlennek – kezdte Sarang István.
– Valamikor a hetvenes évek közepén egy alkalommal az üdülők részére szervezett kirándulásra nem volt megfelelő számú idegenvezetője az utazási irodának, így előző nap engem kértek meg „beugrónak” erre az ominózus nagycenki kirándulásra. Nagy elánnal vetettem bele magam a tanulásba, hisz addig csak alapvető ismereteim voltak Nagycenkről és a Széchenyiekről, így aztán kétszer vagy talán többször annyi anyagot tanultam meg, mint amennyit el tudtam mondani. Végül jól sikerült a debütálásom, ami aztán a kedvemet is meghozta ehhez a rendkívül érdekes foglalkozáshoz, hisz a jó idegenvezetés olyan, mint egy jó színházi előadás: elvarázsolja és leköti a résztvevőket, de nyugodtan mondhatom, még magát az idegenvezetőt is, aki kényegében maga az élő kapocs a város és a vendégek között – mondta mintegy hitvallásszerűen Sarang István, aki a későbbiek során tudatosan és tervszerűen képezte magát. Több tanfolyamot is elvégzett, hogy aztán már nemcsak Sopronban, hanem az ország, majd Európa távolabbi pontjain is kalauzolni tudjon csoportokat. Munkája elismeréséül 2007-ben a szakmai szervezetek és a szállodák szavazatai alapján az év idegenvezetőjének választották.
– Minden város lényegében egy nagy nyitott könyv, melyből nagyon sokféleképpen és nagyon sokféle mesét és érdekes történetet lehet kiolvasni, ezt is édesapámtól tanultam meg – hangsúlyozta Sarang Judit, akit természetesen az édesapja „fertőzött” meg az idegenvezetéssel.
– Már kisgyerekként sokszor vele tartottam egy-egy soproni vezetésén, majd távolabbi utakra is magával vitt, melyeket nagyon élveztem, arról nem is beszélve, hogy nagyon jó volt látni az érdeklődő arcokat, és a csoportban elvegyülve mintegy inkognitóban hallani az édesapámat dicsérő szavakat – folytatta. – Talán nem véletlen, hogy ezek után én már élethivatásomnak választottam ezt a pályát: turizmus–vendéglátás szakos közgazdász diplomát szereztem a Széchenyi-egyetem Apáczai-karán, kipróbáltam magam a szállodai munkában, a rendezvényszervezés területén is, de azért a szívem csücske az az utazásszervezés és az idegenvezetés, ezért is választottam munkahelyemül egy soproni utazási irodát.
