– Budapesten születtem, a sport iránti szeretetem a kelenföldi grundokon a focival kezdődött – mesélte a Millennium 2000 és a Sopronért Emlékéremmel kitüntetett Puskás Árpád. – A budai Mátyás király Gimnáziumban kiváló tanáraim voltak, érdekességként megemlítem, hogy az a Benedek István volt a tornatanárom, aki később Bill Clintonnak lett a személyi edzője, de mondhatnám Kolozs Ferenc nevét is, aki később a Testnevelési Főiskolán tanított, és a kézilabda-válogatott edzője volt. A Csóka utcai BSZKRT-házban (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) laktunk. Volt ott egy kultúrterem, ahol lehetett sakkozni, biliárdozni és pingpongozni. Engem legjobban a pingpong érdekelt, előbb a Budapesti Előre igazolt le, majd az Elida SC-ben a háromszoros világbajnok Kóczián Józsefnek voltam a tanítványa. Főiskolás koromban a közgazdasági főiskola NB II-es csapatában játszottam. Immáron hatvan éve annak, hogy egy csodaszép soproni lány, Bodnár Miett elcsavarta a fejem, soproni lettem, és az akkori városi tanács művelődési osztályának gazdasági vezetőjeként megismerkedtem a sportiskola igazgatójával, Horváth Vince tanár úrral. Bár talán a szívéhez a kosárlabda állt a legközelebb, de lelkesen támogatta az asztalitenisz szakosztály megalakulását, ahol 1964-től 1978-ig voltam vezetőedző. Néhány név az első évfolyamból: Conrád Márta, Drescher Andrea, Szendrői Judit, Császár József, Horváth Ferenc, Joó József, Kozák Gábor, Tuskó Gábor, majd a későbbi, sok-sok országos sikert is elérő „nagy csapat”: Horváth Balázs, Kiss Gábor, Szűts Péter és az én Csaba fiam.
– Valójában én már beleszülettem a pingpongba, hisz amikor apu edzést tartott a papréti tornacsarnokban, rendszerint mentem vele – folytatta Puskás Csaba, akinek eredeti végzettsége ugyan biológia–testnevelés szakos tanár, de évtizedek óta vendéglátós szakemberként dolgozik. – Előbb csak „pötyögtünk”, majd elkezdődtek a komolyabb edzések Dominek Pista bácsival, illetve Domnánics Karcsival. Nagyon jó volt a hangulat, edzés után foci, illetve télen korcsolyázás, majd azzal, hogy egymást favorizáltuk, jöttek a komolyabb eredmények. Az országos ifjúsági bajnokság döntőjében attól a Kriston Zsolttól kaptam ki, aki később Jónyerékkal csapatban világbajnoki ezüstérmes lett. Őrzöm az ütőimet, de már csak nézője vagyok egykori kedvenc sportágamnak.
