Bartók Béla ükapja, az 1750-ben született Voit Ferenc Bánfalván a helyi katolikus iskola tanítómestere, ludi magistere volt, emellett a falucska közepén lévő Mária Magdolna-kápolna kántori teendőit is ellátta. Tanult ember volt, jó zenész, kortársa Joseph Haydnnak, feltételezhetően játszotta is a Sopronban gyakran megforduló nagy művész egyes darabjait. Ötvenhat éves korában halt meg, és a kőfalakkal övezett középkori Mária Magdolna-kápolna kertjében temették el. Felesége, Pallheim Rozália összesen tíz gyermeknek adott életet, közöttük 1783-ban a másodszülött Voit Pálnak, aki még Bánfalván látta meg a napvilágot, de élete boldogulását Pozsonyban találta meg, ahol egy keményítőgyár tulajdonosaként, jómódú polgárként hosszú életet élt, 87 éves korában halt meg. Mai szemmel szinte hihetetlen, hogy összesen 16 gyermeke született, köztük az elsőszülött Mór, Bartók Béla nagyapja, akit a keresztlevélen Mauritius Augustus Philippus néven jegyeztek be, és még a születése napján, 1818. augusztus 2-án a magyar uralkodók koronázó templomában, a Szent Márton-székesegyházban kereszteltek meg. Mint sikeres pénzügyi tisztviselő vette feleségül 1843-ban Polereczky Terézt. Házasságukból tíz gyermek született, köztük nagy zeneszerzőnk édesanyja, Voit Paula, aki Pozsonyban végzett magyar nyelvű tanítóképzőt. 1879-ben kapott kinevezést a nagyszentmiklósi elemi iskolához. Kitűnően zongorázott, hangszerét magával vitte Nagyszentmiklósra is. Itt ismerkedett meg az ottani földműves iskola igazgatójával, id. Bartók Bélával, akiről feljegyezték, hogy az ifjú mezőgazdász „tüneményes férfiszépség volt, külseje is szertesugározta szép lelki tulajdonságait. Lenyűgöző tekintetű szemek, finom metszésű orr, nyílt, magas homlok.”. Esküvőjüket a csorvási plébánián tartották 1880. április 5-én. Voit Paula és id. Bartók Béla (1855–1888) házasságából született 1881-ben Bartók Béla, aki a családi feljegyzések szerint hároméves korában kisdobot kapott a születésnapjára, ezzel „kísérte” édesanyja zongorajátékát. Első tanítómestere természetesen az édesanyja volt, de hamarosan a kis Béla zongorajátéka meghaladta édesanyjáét, így szükségessé vált megfelelő zongoratanárról gondoskodni. 1893-ban visszatértek Pozsonyba, ahol Erkel Ferenc fiának, Erkel László zongoratanárnak a felügyelete alatt folytatódott a kiteljesedés felé vezető út, melynek gyökerei két évszázadra és szűkebb pátriánkra, Sopronbánfalvára nyúltak vissza.
Bartók Béla sopronbánfalvi gyökereire Király János hívta fel a figyelmünket. Köszönjük olvasónknak a témaajánlatot!
