– Két gyermek mellett mennyire tudod felvenni a ritmust, teljes értékű edzésmunkát végezni?

– Januárban volt egy éve, hogy másodjára is anyuka lettem. A szülés után nagyjából három–négy hónap elteltével tudtam elkezdeni a rendszeres edzéseket. Eleinte babakocsival jártam futni, illetve a reggeli órákban erősítő edzéseket végeztem. A karatetréningekre idén tavasszal tudtam visszatérni, ekkor éreztem azt, hogy már bátran el tudok menni az edzőterembe. Egy nap egy edzést el tudok végezni, viszont a régi szintet már nem tudom hozni, ami azt jelenti, hogy akár napi többször is edzek. Azt az időt, amit régen edzéssel töltöttem, most a gyermekeimnek szentelem. Bulcsú júliusban lesz hároméves, Csenge pedig egyéves múlt.

– A karantén alatt mennyire tudtál edzeni, mozogni?

– A koronavírus miatt hozott óvintézkedések következtében elmaradtak a karateedzések, de a kertemben felfüggesztett bokszzsák segítségével pótolni tudtam egy kicsit ezt a fajta mozgást. Emellett minden második nap elmentem futni a gyönyörű soproni erdőbe.

– Mennyi plusz erőt jelent, hogy ismét lehetnek csoportos edzések?

– Az, hogy újra láthatom a csapattagokat, illetve hogy irányított edzést végezhetek, nagy örömmel tölt el. Maga a mozgás fontos, de ha az ember ezt egy jó hangulatú csapatban, változatos és megfelelően megterhelő edzés keretében végezheti, az sokkal szebbé teheti mindennapjait. Edzőm, Polacsek Zoltán mindig próbál olyan tréninget kitalálni, amivel nemcsak fejlődünk, hanem a karate igazi értelmét is megtalálhatjuk.

– Mire készülsz, milyen célkitűzésekkel tréningezel?

– Mivel az egész tavaszi versenyszezon elmaradt idén, kíváncsian várom majd, hogyan tudok felkészülni nyáron egy esetleges őszi karateversenyre, amire valljuk be, a szívem már nagyon vágyik. És remélem, hogy a testem is lesz olyan fizikai állapotban, hogy a legjobbat tudjam magamból kihozni, hiszen bajnokként már egészen mások az elvárások velem szemben.