Csodálatos napsütésben, huszonhárom fokos melegben érkeztünk meg Tel-Avivba. Tulajdonképpen minden simán ment egészen addig, amíg nem ért az útlevélkezeléshez Saeed Armaghani, a csapat perzsa származású edzője. Az izraeli hatóságok csak bő félórás faggatózás és kérdezősködés után engedték át a friss magyar útlevéllel utazó trénert és akkori feleségét, Balogh Juditot. A repülőtéren is ők voltak a legnépszerűbbek, a helyi lapok őket fotózták és interjúvolták az esélyekről.

Másnap délelőtt rövid tengerparti sétán vett részt az együttes, a bátrabbak meg is mártóztak a habokban. Este pedig következett a mérkőzés, amely végül tükörsima soproni továbbjutást hozott. A lila-fehérek nagyon jól játszottak a félelmetesnek tűnő ramlai közönség előtt, amely az eredmény alakulása miatt a meccs végére szinte teljesen elcsendesedett. A GYSEV-nek tizenhat pontot sikerült megőrizni a Sopronban megszerzett előnyéből (76–74), és ezzel továbblépett a kupa döntőjébe. Balogh Judit magas színvonalú teljesítményével kivívta az izraeliek dicséretét is. A legtöbb elismerés talán mégis Gosztola Anitának, a csapat gyúrójának jutott, akit a helyi szurkolók a meccs után rendszeresen összetévesztettek a hetessel, vagyis Balogh Bubuval, és az ő kezét rázták a szép alakításokért. Szegény, irult-pirult, ám továbbra is maradt a masszőrpadnál.

A meccs másnapjának reggelén a soproni csapat hiába várta a hazaiak által beígért buszt, amely jeruzsálemi kirándulásra vitte volna őket. Hosszú várakozás után helyette taxikkal átkocsikáztak Jaffába, Tel-Aviv régi városrészébe. Amikor a taxisofőr meghallotta, hogy magyarok, azonnal két szót mondott. Ugyanazt a kettőt, amit a világ minden táján: Ferenc Puskás.

Izraelben azon a tavaszon megtanultak egy másik magyar nevet is: Sopron – mint a Ronchetti-kupa az évi győztese nevét.

Tekintse meg kvízünket!