Az önbecsapást (ami egy mértékig teljesen általános pszichológiai vonásunk) egyre többen szinte a perverzió szintjén alkalmazzák az egészségügyi helyzetük tekintetében (is). Más a helyzet ugyanis, ha valaki nem lát valamit, mert a pszichéje (még) nem engedi látni a valóságot, és egészen más, ha tudatosan teszi vakká önmagát, sőt… És emiatt a sőt miatt írok most. Kegyetlen „játékká” ez akkor válik, amikor a szinte már végzetes elkésettség/ megkésettség helyzetében – amikor már csupán kármentésre szorítkozhatunk – az önbecsapás a másra mutogatással, más hibáztatásával párosul. Legalább ilyenkor ki kellene mondani: „Ezt elszúrtam”. Kellene venni egy mély levegőt, és közös erővel tenni, amit még lehet.

Dr. Tschürtz Nándor