Szinte mindenki a „régi életét” szeretné visszakapni. Ki így, ki úgy tesz is érte. Számomra a legérdekesebb (bár ki kell mondanom, roppant zavaró) módja ennek a törekvésnek a „vírustagadás”. Kezdetben azt gondolhatta bárki, hogy addig él majd ez a „mozgalom”, amíg lesz mindenkinek a környezetében olyan rokon, ismerős, de legalább munkatárs, akit érint/ érintett közvetlenül a betegség és (!) annak akár roppant elhúzódó utóhatása.

Ez az elképzelés hibás volt. A problémát tagadni ugyanis pszichológiailag az egyik leghatékonyabb védekezés. Persze egészen addig, amíg az embert nem éri közvetlenül is utol a baj.

Dr. Tschürtz Nándor