Amikor egy probléma megoldásán dolgozunk a rendelőben, akkor úgy is összefoglalhatnám a legvégső célt, hogy eltűnjenek ezek a kis „de” szócskák. A vérnyomásom rendben, de... A cukrom most jó, de… A cigit igyekszem letenni, de… Már jobban alszom, de… Ez mind-mind azt jelzi, hogy valami még nem jó, nem teljes, nem kerek. Pedig sokszor pont ezeken a kis „apróságokon” múlik a lényeg.

Ezt Örkény „de” szócska nélkül is varázslatosan fejezte ki: „– Jó napot. – Jó napot. – Hogy van? – Köszönöm, jól. – És az egészsége hogy szolgál? – Nincs okom panaszra. – De minek húzza azt a kötelet maga után? – Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.” (Örkény István: Hogylétemről)

Dr. Tschürtz Nándor