Várszegi Imre Asztrik bencés szerzetes, püspök, 2018-ig pannonhalmi főapát immár hat éve nem tölt be hivatali megbízásos feladatot – ami persze nem jelent visszavonulást. Olvas, imádkozik, elmélkedik, prédikál, publikál, előadást tart, főiskolai tanárként rendtörténelmet tanít a novíciusoknak, bencés szerzetesként pedig a rendi regula szabályait, napirendjét követi.
– Nincs nyugdíjas kor, élet van és aktivitás – hangsúlyozta Várszegi Asztrik. – Gyakorlom a püspöki–papi szolgálatot, a napokban Bécsben bérmáltam és diakónust szenteltem. Lényegesek számomra a személyes találkozások, hogy lelki kísérőként tevékenykedhetem, és mindennapi, élő kapcsolatom van bencés gimnáziumunk diákjaival. Aktív nyugdíjas vagyok.
A bencés főapátnak számos publikációja, könyve, interjúkötete jelent meg az elmúlt évtizedekben. – Szellemi ember vagyok: mindig agyalok, olvasok, konstatálok, időnként pedig belső igényem van arra, hogy mindezeket le is írjam – vallotta. Néhány teológiai, spirituális íráson túl nagy érdeklődést váltott ki a 25 éve megjelent Beszélgetőkönyvecske, melyben Lengyel Lászlónak fogalmazott meg időnként erős kritikát is a kor gazdasági–társadalmi–politikai–egyházi változásairól. A hely szerelmese című kötetében életéről, papságáról, püspökségéről, a katonaságról, a diákokról, pedagóguspályájáról, Pannonhalmáról vallotta meg érzéseit, gondolatait, élményeit.
– Őszintén, egyszerűen szeretném közvetíteni az igazságot – hangsúlyozta Várszegi Asztrik. – Ehhez a sorhoz tartozik a néhány éve Gülch Csabával megjelent könyvünk, A megajándékozott. Ez vezetett legutóbb megjelent könyvem esetében is, amelyben Palotai Gabriella pszichiáterrel beszélgettünk. Papi, püspöki, tanári, főapáti, rendi utánpótlás-nevelési tevékenységem során gyakran kértem orvosi–pszichiátriai segítséget. Az elmúlt 50–60 évet így „átbeszélgettem” életről, halálról, hitről, hitetlenségről – ezt szeretnénk átadni a kötetben megjelent egyszerű, praktikus, az emberségünket megmutató írásokban.
Akármerre jár, tevékenykedik, Várszegi Asztrikot rendre megtalálja a soproni hívó szó. – Életem 78 évéből hatvan Pannonhalmához köt bencés szerzetesként, Sopront azonban, az élet első benyomásait, a gyermek- és diákéveket elfelejteni nem lehet – zárta. – Mint minden magyar embert a szülőfaluja, a templomok, a harangok hangja, engem is tart Sopron cirádáival, tetőivel, tornyaival, szépségével; lélekben mindig városlakó maradtam. Ma már sajnos leginkább a temetőbe látogatok a szüleim sírjához, de ha van időm a városban sétálni, lélekben találkozom a régi, soproni társakkal.
Várszegi Asztrik (1946–): pannonhalmi bencés szerzetes, tanár, címzetes culusi püspök, emeritus főapát. Sopronban született, a Sztálin (ma Deák) téri általános iskolába, majd a Berzsenyi-gimnáziumba járt, 18 évesen belépett a bencés rendbe. Az ELTE-n német–történelem szakos diplomát szerzett, tanított a rend győri, majd pannonhalmi gimnáziumában, oktatott a rendi főiskolán. 1989-ben szentelték püspökké, majd a Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, az esztergomi főegyházmegye püspöki helynöke volt, 1990–1993 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának tisztét töltötte be. 1991 és 2018 között pannonhalmi főapát.
Előadás: Május 8-án, szerdán 15 órakor Várszegi Asztrik em. főapát Bátorító gondolatok kortársaimnak címmel tart előadást a Pedagógusok Soproni Művelődési Házában (Petőfi tér 2.). Az előadást követően lehetőség lesz a Párbeszédben című, Várszegi Asztrik és Palotai Judit pszichiáter beszélgetéseit közlő kötet vásárlására is.
