Védekezés a pestis ellen

Az első nagy pestisjárvány a feljegyzések szerint a XIV. században jelent meg Európában. A kórokozó az 1300-as évek elején már lappangott Közép-Ázsia rágcsálóiban. 1340 körül abban a térségben történhetett egy jelentős természeti katasztrófa, nagy valószínűség szerint egy földrengés, aminek következtében az emberre is átterjed a baktérium. – A kórokozó innen szabadult el, majd Mongólián át a mostani Oroszország területén át érte el kontinensüket – minderről Tóth Imre történész, a Soproni Múzeum igazgatója beszélt az egyik videomegosztó oldalra is feltöltött értekezésében. 

A kórokozó egy legyengült, túlnépesedett Európát ért el: az akkori ember olyan földterületeket is megművelt, amelyeket a gyenge hozam miatt nem volt érdemes. A megnövekedett lakosságszám miatt azonban a nem jó adottságú földeket is beültették, a legelőket feltörték. Ez pedig azzal járt, hogy visszaszorult a szarvasmarha-állomány. Így a kor embere nem fogyasztott megfelelő mennyiségű húst, és nem volt elegendő a fehérjebevitel.

A kór ilyen előzmények mellett rettentő gyorsan terjedt; voltak hatékony, és kevésbé hatékony védekezési módszerek. Az előbbiek közé tartozott, hogy az egyes településeken pestisoszlopot emeltek. Ettől várták a kór terjedésének megállítását. A szegfűszeget, hagymát, fahéjat tartalmazó illóolajos permetnek már volt némi eredménye. Előírták a fertőtlenítést, a középkorban ecetet, illetve füstöt használtak.

– Az 1370-es években Velencében fő módszerként az elkülönítést használták – vont párhozamot napjainkkal dr. Tóth Imre. – Ezt a módszer a milánóiak is átvették, Dubrovnikban pedig vesztegzárat vezettek be. Ezekben a városokban, amikor másodszor is visszatért a pestis, már jóval kevesebb volt a halálos áldozat, mint azokon a helyeken, ahol nem volt korlátozás. Maga a karantén egyébként olasz szó, jelentése negyven nap. Mindez onnan jön, hogy a lezárás általában 30–40 napig tartott.

A nagy pestisjárványoknak Sopronban is vannak emlékei. 1409-ben nagy erővel jelentkezett a pestis a városban, Sopron csaknem teljesen elnéptelenedett. 1679-ben ismét a vérfagyasztó pestis pusztított a városban; a halottak száma meghaladta a 2500-at. A Fő téri Szentháromság-szobrot Késmárki Thököly Éva Katalin és férje, Löwenburg Jakab emeltette fogadalmi emlékműként. A pestis végül alábbhagyott. 1681-ben az országgyűlést Pozsony helyett Sopronban hívta össze I. Lipót magyar király (Soproni Téma, 2019. február 14., Pestisjárványok Sopronban).