„Nagyon élvezem a kutatást”
| Köves Andrea
Európai szinten is egyedülálló elismerés érte a soproni dr. Bacsárdi Lászlót: az űrkvantum-kommunikáció területén végzett munkássága elismeréseként a párizsi székhelyű Nemzetközi Asztronautikai Akadémia rendes tagjává választotta, ezzel ő lett az akadémia legfiatalabb tagja.
– Mindössze negyvenévesen nagy elismerés megfelelni annak a magas szintű szakmai protokollnak, amely megelőzi az akadémia rendes tagjává válást…
– A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia célja az űrtevékenység fejlesztésének előmozdítása. Az akadémia eljárásrendje alapján a levelező tagokat leghamarabb három év elteltével lehet rendes taggá felterjeszteni, én 3 évvel ezelőtt érdemeltem ki a levelező tagságot, az oklevelet Washingtonban vehettem át. Az ottani díszvacsorán a professzorok azt hitték, hogy csak egy hozzátartozó vagyok, túl fiatalnak találtak a levelező tagságra.
– Bár nagyon nehéz erről a speciális területről laikusoknak mesélni: röviden beavatna annak jelentőségébe?
– Az űrkvantum-kommunikáció egy hihetetlenül izgalmas területe az űr-távközlésnek. Többféle kísérletet, kutatást folytatunk kollégáimmal és tehetséges hallgatókkal együtt a műegyetem világszínvonalú laboratóriumában, ahol a jövő kvantuminformatikai rendszereinek fejlesztése zajlik. Mi azt reméljük, hogy a kutatásaink eredménye is hozzájárul a kommunikációs hálózatok forradalmasításához.
– Már annak idején elnyerte a Sopron Ifjú Tehetsége díjat. Ki az, aki elindította ezen az izgalmas és sikeres úton?
– A Széchenyi István Gimnáziumban nagyon motiváló környezetben lehettem diák. Az akkori fizikatanárnőm: Lang Ágota iránymutatásával kezdtem el az űrkutatás felé vezető pályán lépegetni. Az ő szakmai felkészítésével több pályázaton, versenyen vettem részt társaimmal együtt, ezek közül volt olyan, amely csillagászattal és űrkutatással foglalkozott. Egyetemistaként ennek köszönhetően már a téma iránt nagyon nyitottan, mély érdeklődéssel érkeztem meg a műegyetemre.
– A műegyetem mellett a Soproni Egyetemen több mint tíz évig oktatta a jövő nemzedékét.
– Nagyon-nagyon szerettem a Sopronban töltött időszakát a pályámnak, de közben megérkezett az első, a második, majd a harmadik kislányom, és az ingázás a szülővárosom és Budapest között már lehetetlenné vált. Élvezem a kutatást, akár 24 órán keresztül is képes vagyok talpon maradni egy-egy izgalmasnak tűnő vizsgálati eredmény miatt, ugyanakkor szeretnék jelen lenni a családom, a gyermekeim életében. Nem hagyom ki az iskolai vagy az óvodai jeles eseményeket. Bár nem mindig egyszerű több helyen is teljes értékűen jelen lenni, de azért megpróbálok kísérletet tenni erre is.