Első vidéki légiparádé

1909. október 17-én Magyarország területén, nevezetesen Budapesten első ízben szállt fel monoplánján „a légűrbe a levegő Napóleonja”, Louis Blériot – adta hírül a korabeli sajtó. Blériot néhány hónappal ezt megelőzően repülte át 36 perc alatt a La Manche-csatornát. Kísérletét már hetekkel a kitűzött időpont előtt nagy érdeklődés kísérte, ahogy az egyik tudósító fogalmazott: „A világhírű szárnyas ember jötte annyira felcsigázta az ország közönségének képzelő tehetségét, hogy valóban csak az ágyhoz lánczolt beteg ember maradt a vaczkában és minden épkézláb ember sietett ki a Rákosmezőre, hogy tulajdon szemével meggyőződjék a világ nyolcadik csodájáról, a repülő emberről.”. Háromszázezer (!) ember nézte szótlanul, vagy lengette a kalapját ezen az októberi vasárnapon.

Néhány hónappal később, 1910 pünkösdvasárnapján az első vidéki repülés is megtörtént, mégpedig éppen Sopronban, a mai Lófuttató út helyén lévő egykori lóversenypályán, ahol – mint korábban erről hírt is adtunk – a híres csodaló, Kincsem is több alkalommal rajthoz állt. A Soproni Napló tudósítója szerint mintegy huszonöt–harminc ezer ember, köztük Henriette királyi hercegasszony és férje, Hohenlohe herceg várta kíváncsian Louis Blériot-t és az ő saját gyártású monoplánjának a levegőbe emelkedését. Blériot helyett azonban Montigny gróf érkezett Sopronba, aki „teljes aviatikus dresszben, szürke főkötőszerű sapkával a fején felugrott ülőhelyére, Castello mérnök megindította a motort és elsietett a gép elől, amely furcsa, recsegő, fülsértő kattogással megindult néhány méternyire a földön. A turbina egyre őrültebben forgott, óriási szelet csapva a gép körül, majd felemelkedett a karcsú teste és szépen, méltóságteljesen emelkedett magasabbra. Kétszer keringett a pálya körül, és több mint hárompercnyi túra után leereszkedett.”.

A fiatal francia gróf miután falatozott és megnézte a SFAC – Kicker Wien futballmérkőzést, melyen 1:0-ra nyert a soproni csapat, még egyszer a levegőbe emelkedett, amikor is a hatperces légi útja során még a kurucdombi „ingyen közönség” felé is tett egy kört.

„Azzal a felemelő tudattal távozott mindenki, hogy habár a kezdetén vagyunk is, de a lehetetlenség immár a hátunk mögött van.” – zárta tudósítását az egykori kolléga. Valóban, nem egészen hat évtizednek kellett eltelni, hogy Neil Armstrong személyében az első ember Holdra lépjen…