Szíve mélyén ma is soproni

Scheidl Ferenc sportpályafutása a SFAC-ban kezdődött. 1953-ban országos úttörőbajnokok lettek, a döntőt a magyar–francia válogatott mérkőzés előtt játszották a Népstadionban. Középiskolásként kiváló atléta volt, stabil tagja a Széchenyi-gimnázium kosárlabdacsapatának, majd az érettségit követően továbbtanult, emellett pedig a Soproni Postásban kezdett el ismét focizni, ahol az édesapja volt az edzője. Itt figyelt föl rá 1963-ban a Győri ETO, melynek akkor Hidegkúti Nándor volt az edzője. Játszott BEK-meccsen, többek között Lisszabonban a Benfica stadionjában, kilencvenezer néző előtt, Eusebio, Torres és a többi világsztár ellen. Részese volt három kupagyőzelemnek, mindmáig az ETO örökös tagja. 1968 óta Kismartonban (Eisen­stadt) él, az akkor első osztályú ottani csapatban további nyolc évet focizott, olyan sztárok ellen, mint Hans Krankl és Herbert Prohaska.

– Tősgyökeres soproni a ­Scheidl család, nagyapám a SFAC-pálya közelében lévő Lenk-féle téglagyárban dolgozott mindaddig, amíg az első világháborúban egy olyan súlyos sebesülést nem szenvedett, aminek következtében az egyik lábát amputálni kellett – mesélte Scheidl Ferenc. – Nagyapa élete végéig megőrizte derűs jókedvét, de a nagy családot a rendkívül határozott nagymama irányította, aki szintén régi soproni családból, a Faas famíliából származott. Tizenegy gyermekük született, akik közül tízet becsülettel föl is neveltek, mindössze Károly nagybátyám ikertestvérét vesztették el még csecsemőkorában.

– A gyerekek közül édesapám volt a legidősebb, ezért ő vitte tovább a Ferenc keresztnevet. Utána következett József, akit mindenki Pepsnek nevezett és Adolf. Volt még fiú a testvérek között, de ők hárman már fiatal korukban tehetséges labdarúgók voltak. Sajnos a három Scheidl fiú egy csapatban soha nem játszhatott, de apám és Peps Scheidl I. és Scheidl II. néven hosszú ideig a SFAC meghatározó játékosai voltak. Peps a magyar válogatott tagjaként részt vett az 1936-os berlini olimpián is, melyen sajnos az édesapám (egy sérülés miatt) nem lehetett ott.

– Több mint fél évszázada Ausztriában élek, a sportpályafutást követően a burgenlandi áramszolgáltató vállalatnál dolgoztam, de a szívem mélyén ma is soproni vagyok, mint ahogy annak idején játékosként is Soproni Ferenc néven szerepeltem. 

Családi háttér: 1943-ban született Sopronban, a Meggyesi utcai családi házban. Édesapja az Angol–Magyar Bankban kifutófiúként kezdte banki pályafutását, végül a soproni OTP főpénztárosaként ment nyugdíjba, édesanyja pedig selyemgyárban dolgozott. Felesége, Németh Matild a Soproni Postás női kosárlabdacsapatának volt az egyik kiváló játékosa, majd a soproni postán dolgozott. Ausztriában való letelepedésük után egy kismartoni biztosítótársaság alkalmazottja volt, onnan is ment nyugdíjba.