Nagy ívet futott be a család

Hegyi Ferenc a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett 1965-ben, majd a Pécsi Tudományegyetem jogi karára nyert felvételt, ahol diákévei alatt az egyetem lapjának, a Glosszátornak volt a főszerkesztője. Jogi diplomájának megszerzését követően visszatért szülővárosába, és itt, majd később Budapesten többféle gazdasági, igazgatási területen tevékenykedett. Munkája mellett külsős munkatársa volt a Magyar Televíziónak, a Magyar Nemzetnek, közreműködött a Taps Művészeti Magazin létrehozásában. Emellett számos novellája megjelent, többek között a Lyukasóra című folyóiratban. A rendszerváltást követően Andrásfalvy Bertalan és Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszterek parlamenti titkára is volt. Elnökségi tagja a Magyar Írók Egyesületének, a Kulturális Egyesületek Szövetségének, a Soproni Irodalmi Társaságnak pedig az elnöke. A közelmúltban jelent meg ötödik regénye Burleszk címmel.

– Apai felmenőim több generáción keresztül Szanyban bírók voltak – mesélte lapunknak Hegyi Ferenc. – Ahhoz, hogy egy falusi gazdából bíró legyen, elsődleges szempont volt a rátermettség, a szilárd erkölcs és a feddhetetlenség. A bíró eljárt kisebb szabálysértésekben, foglalkoznia kellett a falu tulajdonában lévő területekkel, díszhelyen ült az esküvőkön, falusi mulatságokon, egyszóval ügyelt arra, hogy falujában az élet rendben menjen. István nagyapám a huszadik század első éveiben, talán némi kalandvágyból, kivándorolt Amerikába, majd hamarosan haza is jött, hisz idehaza, Szanyban komoly földbirtokot örökölt a dédapámtól. Édesapám fiatalon elhagyta a szülői házat, amiben közrejátszott nagyanyám korai halála, valamint az, hogy nagyapám új feleségével nem találták meg a közös hangot, így Sopronban próbált meg boldogulni. Lakatos volt a szakmája, a Sotexben hosszú ideig volt a fűtőház vezetője. Meglehetősen zárkózott, de nyitott szellemiségű, olvasott ember volt.

– Anyai nagyszüleim, Baronits nagypapa és Szelenczey nagymama Beled, illetve Csapod környékéről származtak – folytatta Hegyi Ferenc. – Nagyapám az Esterházy birtok uradalmi gépésze volt, sok gyermekük született, édesanyám volt közöttük a legfiatalabb, úgyhogy a korai árvaság őt érintette a legfájóbban. Anyai ágon rokonom volt az 1999-ben elhunyt Baronits Zsolt, a legendás Syrius együttes alapító tagja, a progresszív dzsessz–rock egyik hazai meghonosítója, akinek Gábor fia az egyik közkedvelt TV-sorozatnak köszönhetően vált ismert színésszé. Mondhatom tehát, hogy nagy ívet futott be a család. Dédapámnak a falu bírójaként szerepe volt abban, hogy artézi kutat fúrtak Szanyban, melyből még ma is csordogál a víz, az pedig, hogy a falu egy részét még ma is Kanadának nevezik, vélhetőleg nagyapámnak is köszönhető. És itt van a család másik ága, aki a dzsessz–rock világban tette le névjegyét, alkotott maradandót. Tehetséget, sokoldalúságot örököltünk a felmenőinktől, hálával és köszönettel tartozunk ezért mindnyájuknak. 

Családi háttér: 1947-ben született Sopronban. Édesapja a Sotexben dolgozott, édesanyja pedig vezette a család háztartását és nevelte a két gyereket. Felesége Hegyiné Horváth Erzsébet, angol–történelem szakos középiskolai tanár.