Megtanulták a szőlészetet

| Pluzsik Tamás

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. A Hanyvári családban az apa megteremtette az alapokat: ő telepítette az első szőlőtőkéket 40 éve. Gyerekei, Ákos és Zsófia az ő nyomdokain haladnak tovább.

– Édesapám a kertet szerette, de szőlővel nem foglalkozott, ő gyógypedagógusként minden idejét a hivatásának szentelte, a Bárczi-módszer, a szájról olvasás kiváló szakembere volt, mindmáig az ő nevét viseli az évente rendszeresen megrendezésre kerülő Hanyvári Pál kommunikációs emlékverseny – kezdte Hanyvári Péter. – A biológia és a kémia volt a két kedvenc tantárgyam a középiskolában, ezért is választottam a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen az ekkor új képzési formaként induló növényvédelmi üzemmérnöki szakot, ahol 1975-ben vettem át a diplomámat. Pályámat a hegykői tsz-ben kezdtem, majd a Soproni Állami Gazdaságban dolgoztam növényvédelmi szakirányítóként, míg meg nem szűnt. Szakirányítói tevékenységemet mind a mai napig folytatom. Az első szőlőültetvényemet 1982-ben telepítettem Fertőrákos–Újhegyen, amikor Ákos született. Jó ideig eladtam a szőlőt, majd elkezdtem borászkodni is. Jelenleg valamivel több mint tíz hektár szőlőnk van, javarészt vörös fajták és egy kevés zöld veltelini, illetve a közelmúltban telepítettünk Irsai Olivért is.

– Már születésem előtt, magzati koromban kint voltam édesanyámmal Fertőrákos–Újhegyen, amikor édesapám telepítette az első zweigelt tőkéket, úgyhogy mondhatom, a szó legszorosabb értelmében beleszülettem a szőlészet–borászatba – vette át a szót édesapjától Ákos. – Ezzel együtt kipróbálhattam magam az élet más területein is, népegészségügyi ellenőri képesítést szereztem a Debreceni Egyetemen, dolgoztam is ebben a szakmában, részt vettem agrármenedzserasszisztens-képzésen, valamint gazdálkodási diplomával is rendelkezem, mindegyiket hasznosítani is tudom a családi pincészetünkben. Hosszú folyamat volt, míg elsősorban édesapámnak köszönhetően beletanultam a szőlészetbe és a borászatba, de egy dologban már biztos vagyok: ezt holtig kell tanulni.

– Mindenkinek megvan a maga feladata családon belül – kapcsolódott a beszélgetésbe Zsófia. – Édesapánk elsősorban a szőlőben tevékenykedik, az ottani munkákat irányítja, Ákos a borászati vonalat viszi, de odafigyel a marketingre is, például követi az új fogyasztói szokásokat, ami nagyon fontos. Az én feladatom elsősorban az értékesítés, a vevőkkel való kapcsolattartás, de szigorú határvonalakat természetesen nem húztunk, nem is lehet, és nem is lenne észszerű.

– Még valamit hadd tegyek hozzá! – vette vissza a szót gyerekeitől Hanyvári Péter. – Jó minőségű boraink záloga, hogy kizárólag a saját területünkről származó szőlőt dolgozzuk fel, és minden munkafolyamatot magunk végzünk.

Teljes verzió