Maximális bizalommal
| Pluzsik Tamás
Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.
– Igazi diákszerelem a miénk – kezdte a több mint fél évszázados, akár kalandosnak is nevezhető történetet Höfle Mária, vagyis Mimi. – Szüleim a vasárnapi húsleveshez elküldtek zöldségekért az akkor még a Kisvárkerületen lévő piacra, és ahogy ott keresgéltem a portékák között, egyszer csak megszólított egy srác: „Ugyan mit válogatsz annyit, kislány?”. Ha jól emlékszem, éppen csak ránéztem a fiúra, majd biciklire pattantam, és faképnél hagytam, de azért megjegyeztem az arcát, mert helyes volt, tetszett nekem, gondoltam is, hogy jó volna megtudni a nevét, meg hogy melyik iskolába jár. Hamarosan ez sikerült is.
– A sors útjai kifürkészhetetlenek, ugyanis engem is a vasárnapi húsleves kellékeiért küldtek a piacra a szüleim, de ott a leszólítást már úgymond „célzott ismerkedésnek” szántam – folytatta a történetet Nyul Sándor. Az utcáról már ismerte Mimikét, azon mégis meglepődött, amikor hamarosan meghívót kapott tőle a József Attila Gimnázium iskolabáljára, amire viszont betegsége miatt a lány nem tudott elmenni, de két hét múlva a fiatalember küldött meghívót a Széchenyi-bálra.
– Sanyi telefonon hívott meg, méghozzá úgy, hogy bejátszotta a telefonkagylóba kedvenc számomat, a Herman’s Hermits együttestől a No Milk Todayt – folytatta Mimi. – A bálon szoros szülői felügyelet alatt álltunk, hisz akkoriban az édesapám volt a Széchenyi igazgatója. Pontosan emlékszem, a bált követő napon, 1967. február 18-án volt az első randevúnk a Deák téren, de akkor még se puszi, se kézfogás, az csak egy hónappal később, akkor is szigorúan csak a homlokra, ami ma már megmosolyognivaló.
Még egyikük sem volt 20 éves, amikor Sándor az Erzsébet utcai Höfle házban a szülők jelenlétében megkérte Mimi kezét, majd egy évvel később, 1971. július 24-én Barilich Ede anyakönyvvezető előtt a fiatalok kimondták a boldogító igent. Néhány évvel később megszületett Katica, majd rá két évre rá Péter, így lett teljes a család.
– Néhány hónappal ezelőtt volt az 50. házassági évfordulónk, amit családi körben meg is ünnepeltük. A maximális bizalom és egymás szabadságának feltétel nélküli meghagyása vezérelt bennünket eddig is, és nemcsak hisszük, hanem tudjuk, hogy így lesz ez a továbbiakban is – összegezte a hosszú házasság „titkát” Sándor. Ehhez Mimi még hozzátette: – Az egymás iránti felelősségérzés nagyon fontos, hogy még megünnepelhessünk sok-sok kerek és nem kerek évfordulót.
NYUL SÁNDORNÉ HÖFLE MÁRIA 1951-ben született Sopronban. Negyven évig volt alsó tagozatos tanító néni, hosszú ideig a Kurucdombon, majd a kópházi általános iskolából ment nyugdíjba.
NYUL SÁNDOR 1950-ben született Sopronban. Szilikátipari üzemmérnökként az építőiparban dolgozott, majd húsz évig saját betontelepet működtetett. Nyugdíjba vonulása előtt egy nagy cég üzemvezetője volt.