Labdarúgó dinasztia
| Pluzsik Tamás
„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.
– Tősgyökeres soproni a családunk – meséli Balikáné Scheidl Éva. – Scheidl Ferenc nagyapám az egykori Lenk Lajos-féle téglagyárban dolgozott, a nagymamát Faas Teréziának hívták. Nagyszüleim házasságából tíz gyermek született, apám volt a második a sorban. Később ő a Scheidl II. József nevet kapta, míg a legidősebb fiú lett a Scheidl I.
– Apu, vagy ahogy őt mindenki nevezete, a Peps, beírta magát a magyar futballtörténelembe. A SFAC-ban kezdett el focizni, és élete végéig hű maradt ehhez az egyesülethez. Pályája csúcsán tagja volt az 1936-os berlini olimpián szereplő magyar labdarúgó-válogatottnak, ekkor több neves klub is megkereste, de ő mindenkinek nemet mondott. Sebes Gusztáv az Aranycsapatba is be akarta építeni aput, hogy ez nem sikerült, annak jórészt adminisztratív okai voltak – szövi tovább a családi történetet Éva, majd több kötet újságot vesz elő, melyek mind a „soproni futballkirály”, az egykori villámgyors jobbszélső sportpályafutását idézik. Beszélgetésünk színhelye, a gondosan berendezett családi borkimérés egy igazi sportmúzeum: sporttablókkal, labdarúgócsapatok zászlóival és sok-sok fotóval.
– Apu a 80. születésnapján átvehette a Sopron Sportjáért díjat, és a sok-sok gratuláció között volt egy különlegesség is – emel le a falról egy teleírt fotót Éva, amit Fritz Waltertől, az 1954-es világbajnok német labdarúgócsapatának kapitányától kapott az édesapja.
– Később édesapám, ha tehette, és ha kapott „ablakot” az útlevelébe, meglátogatta az 1946-ban kitelepített rokonságot Nyugat-Németországban, mert a Scheidl és Faas família mellett édesanyám hozzátartozóit is kitelepítették. Apu is csak a sportkarrierjének köszönhette, hogy itthon maradhatott, nem úgy, mint húga, az Esslingen közelében élő, 102 éves Tercsi néni. A családban ma is főszerepet játszik a foci, így az unokák, Zalán és Szabina is kiváló játékosok, mindketten a dédpapa méltó örökösei.Családi háttér: Balikáné Scheidl Éva 1946-ban született Sopronban. Édesapja a polgári életben is megállta a helyét: volt égetőmester a téglagyárban, dolgozott altisztként a városházán, igazgatója volt a Soproni Ingatlankezelő Vállalat jogelődjének, de jeles poncichterként is számon tartották. Édesanyja a háztartást vezette. Férje, Balika László kereskedelmi eladó közel 20 évig volt a hatósági húsbolt üzletvezetője, kiváló szőlész–borász, negyven éve családi borkimérést üzemeltetnek. László fiuk gépkocsivezető, tehetséges labdarúgó volt, csakúgy, mint Zsolt, aki jelenleg Ausztriában dolgozik.