Érettségi öltönyből mementó

Krausz Károly Sopronban, a gépipari technikumban érettségizett, majd a miskolci egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Rövid ideig Budapesten dolgozott, majd a MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetében volt tudományos munkatárs, ahol geodéziai műszerek mérési pontosságának vizsgálatával, illetve azok fejlesztésével foglalkozott. 1991-től külkereskedelemmel, majd később saját vállalkozásban vámügyintézéssel foglalkozott. Egészen a közelmúltig egy autóalkatrészeket gyártó cég laboratóriumát vezette, majd szenior munkatárs volt.

– Apai felmenőim Morvaországból származnak, Krausz Tóbiás szépapám 1690-ben került Sopronba, itt lett posztósinas, majd 1698-ban posztósmester, ezért egészen az államosításig ez volt kiírva édesapám cégtáblájára: Krausz Károly posztós, alapítva 1698-ban – mesélt felmenőiről Krausz Károly. – Még egy adalék családunk 17. századi „ténykedéséhez”: dédnagyanyám, Warkoweil Erzsébet annak a családnak a leszármazottja, amelynek „köszönhető” Sopron történelmi belvárosának egységes városképe, ugyanis a Warkoweil gyerekek 1676 novemberében gesztenyét sütöttek a mai Széchenyi téren. Figyelmetlenségükből kifolyólag előbb meggyulladt a pajta, majd a ház, végül leégett a belváros. A középkori házak megsemmisültek, így alakult ki a helyreállítást követően a barokk belváros.

– Évszázadokon keresztül a családban apáról fiúra szállt a posztós mesterség – folytatta Krausz Károly. – Maga a gyapjúmosó eredetileg a Tómalomnál volt, apám mesélte, hogy egy-egy mosási napon 20 centit apasztottak a vízen, maga a posztós műhely pedig előbb az Ógabona téren, majd 1912-től a Major közben volt. Édesapám Németországban tanult, ő kezdte el modernizálni az általa épített Újteleki utcai műhelyt, melyben többféle minőséget gyártottak: az úgynevezett parasztposztót a vásárokon árulták, a divatárut pedig a Major közi üzletben. Mindennek az 1949-es államosítás vetett véget. 1952-ben több házkutatást is tartottak nálunk, fegyvert kerestek, amit persze nem találtak, viszont 20 kiló szappant igen, amiből egy koncepciós pert kreáltak, melynek a végén apámat két és fél évre elítélték, de előtte kezét-lábát összebilincselve végighajtották a Várkerületen. Kiszabadulása után segédmunkásként dolgozott a fatelepen, majd 1957-től a fémtömegcikk ktsz.-nél volt bérelszámoló, ahonnan 1972-ben ment nyugdíjba. Az egykor híres Krausz posztóból mementóként mindössze az én érettségi öltönyöm maradt meg, melyet máig őrzök...

Családi háttér: 1949-ben született, édesapja, Krausz Lajos volt az utolsó posztós Sopronban. Édesanyja a háztartást vezette és nevelte a gyerekeket. Felesége kereskedelmi főiskolát végzett üzemgazdász, majd közgazdász–tanári diplomát is szerzett, és a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi, Vendéglátó Szakképző Iskolában tanított. Károly fiuk a bécsi gazdasági egyetemen szerzett diplomát, jelenleg Frankfurtban él és dolgozik.