Az idősekért dolgozik

| Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Mint arról lapunkban beszámoltunk, Idősekért díjat kapott a közelmúltban dr. Sütő Teréz. Az Idősek Európai Háza Alapítvány elnöke, a soproni Alzheimer Café létrehozója az idősgondozás területén, az ápolásra szoruló idősek életminőségének, méltóságának, tartalmas mindennapjainak érdekében végzett kiemelkedő tevékenységének elismeréseként vette át az elismerést dr. Kásler Miklós minisztertől. 

– Répceszemerén születtem, ahonnan a szüleim velem együtt visszaköltöztek szülőfalujukba, Pinnyére, így a gyermekkorom elsősorban ehhez az Ikva-menti kis településhez köt – kezdte dr. Sütő Teréz. – Az általános iskola alsó tagozatát is itt végeztem el, de felsős, majd később középiskolás már Sopronban, a József Attila Gimnáziumban voltam. Életem egyik nehéz időszaka volt ez, nemcsak azért mert bejárós voltam, messze laktunk a pinnyei vasútállomástól, édesapám hosszan tartó betegsége, majd korai halála rányomta a bélyeget a tinédzser koromra. Édesanyám tartott el bennünket, amit éjszaka megvarrt, azt én másnap behoztam a Háziipari Szövetkezetbe. Nagyon szerényen, filléres gondokkal küszködve éltünk, nyilván ez is hozzájárult a nélkülözők, az elesettek, az idősek iránti érzékenységem kialakulásához. Mindent összevetve több mint négy évtizedet töltöttem Sopron és vonzáskörzete szociális és egészségügyi ellátásának szervezésében és irányításában, majd nyugdíjba vonulásomat követően szakértőként még hét évig a szakminisztériumban tevékenykedtem.

– A gyermek szép és szeretetre méltó, a felnőtt ember aktív, eseménydús életet él, míg az idős gyakran még a méltóságát is elveszíti, amikor nyugdíjba vonul, főleg, ha a magányát anyagi és egészségügyi hátrányok is terhelik. Már pályafutásom kezdetén megfogalmaztam az ars poeticámat: mindent megteszek azért, hogy az időskor ne az élet vége, hanem annak a koronája legyen. Ezért dolgozom még most is, mert bár sok mindent elértem, hogy csak a legjelentősebbek említsem: a közreműködésemmel történt meg a Nagylózsi Időskorúak Szociális Otthonának száz férőhelyesre bővítése, létrejött az ágfalvi szociotherápiás otthon, valamint a soproni járás és város területén tizenöt idősek klubja, de még sok a megvalósításra váró feladat. Szeretném, ha a közeljövőben Sopronban is működne a demens betegek számára egy nappali klub és átmeneti idősotthon.

Családi háttér: 1943-ben született Répceszemerén. Édesapja rádióműszerész, édesanyja pedig varrónő volt. Férje nyugdíjba vonulásáig a Fertődi Építőipari Szövetkezetben dolgozott. Zsolt fiuk több diplomával is rendelkezik, jelenleg egy budapesti vállalkozás menedzsere.

Teljes verzió