Az erdő az élete

| Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Huszonegy év igazgatóság után tavaly év végén vonult nyugdíjba a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. vezetője, dr. Jámbor László. A címzetes egyetemi docens, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke egyetemista korában Sopronban töltötte a nyári gyakorlatot, majd friss diplomásként a Magyar Nemzeti Bank soproni fiókjában dolgozott. Ezt követően a járási hivatalban, a városházán, az Erdészeti Tudományos Intézetben és a Soproni Egyetemen folytatódott szakmai pályafutása.

– A Hajdú-Bihar megyei Komádiból származom – mesélte dr. Jámbor László. – Édesapám 1939-ben vette át gyógyszerész diplomáját, majd behívták katonának. 1951-ben a debreceni Gyógyszertári Központból mindössze néhány hónap helyettesítésre küldték Komádiba, aminek az lett a vége, hogy lényegében ott élte le az életét, ott ismerte meg az édesanyámat, ott alapított családot, 75 éves koráig dolgozott ott gyógyszerészként. Öcsémmel együtt mi is ott nőttünk föl, bár a középiskolát, kollégistaként, én már a Hajdúböszörményen végeztem el. Zoltán öcsémmel gyakran mi is bementünk édesapámhoz a patikába. A testvéremből, ahogy viccesen mondani is szoktuk, „méregkeverő”, vagyis növényvédő szakmérnök lett, én pedig Pécsett, a közgazdaságtudományi egyetem kihelyezett tagozatán közgazdász diplomát szereztem. Itt ismertem meg a feleségemet, évfolyamtársak voltunk, aki viszont tősgyökeres soproni, így neki köszönhetem, hogy ma már én is soproninak vallom magam.

– Szinte napra pontosan 33 éve, 1987-ben kerültem a Tanulmányi Erdőgazdasághoz közgazdasági osztályvezetőnek, vezérigazgatónak 1998-ben neveztek ki – folytatta dr. Jámbor László. – Annak idején a soproni erdőket sújtó szúkárosítás miatt rendkívül nehéz helyzetbe került gazdaságot munkatársaimmal együtt sikerült egyenesbe hozni. Jelentős eredménynek tartom, hogy megvalósítottuk az erdőgazdaság közjóléti fejlesztési tervét, így ma a Soproni Parkerdő az ország második leglátogatottabb, területegységre vetítve pedig a legfelszereltebb parkerdeje, melyet évente mintegy egymillió ember keres fel. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a Tanulmányi Erdőgazdaságot sikerült egy nagy családdá összekovácsolni, és ez reményeim szerint továbbra is így marad.

Családi háttér: 1952-ben született Berettyóújfaluban. Édesapja gyógyszerész volt, édesanyja pedig bérszámfejtőként dolgozott. Felesége közgazdász, a Soproni Postaigazgatóság gazdasági igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. A szülők példáját követve László fiuk szintén közgazdász, Erzsébet lányuk pedig dietetikus.

Teljes verzió