Alma és fája – dr. Tóth Péter és fia, dr. Tóth Gergely
| Pluzsik Tamás
Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. Néhány hónapja dr. Tóth Gergely főorvos vezeti a Soproni Gyógyközpont Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályát, melynek osztályvezető főorvosa 2009-ig az édesapja, dr. Tóth Péter volt.
– Édesanyám tanárnő volt, édesapám pedig a háború előtt katonatisztként szolgált, ami egyfajta megbélyegzést, sőt még annál is többet jelentett az ötvenes években – mondta el dr. Tóth Péter.
– Apámat is elvitték 1950-ben, bebörtönözték, és csak ’56 nyarán szabadult, de ezt követően is csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Talán mondanom sem kell, hogy ilyen családi háttérrel még a gimnáziumba való bejutás sem volt egyszerű. Eredeti szándékom szerint mérnök, mégpedig építészmérnök szerettem volna lenni, de budapesti tanulmányaimat a szüleim nem tudták volna finanszírozni, így érettségi után a helyi, tehát a pécsi „egyetemi palettáról” kellett továbbtanulási lehetőséget választanom, lényegében ezért lettem orvos. Volt persze egy kis családi indíttatás is a háttérben, ugyanis a keresztapám gyermekorvosként praktizált, ő pedig mindig is egyfajta minta volt számomra, így amikor szakosodnom kellett, akkor az ő példáját követtem.Dr. Tóth Péter gyermekgyógyász főorvosnak Győrben indult az orvosi pályája, a szakvizsgát követően a kandidátusi fokozatot is ott szerezte meg, majd 1979-től három évtizeden keresztül, egészen nyugdíjba vonulásáig ő vezette a soproni kórház gyermekosztályát.
– Talán joggal lehetek büszke arra, hogy nemcsak egyszerűen édesapám nyomdokaiba léptem, hanem ráadásul még ugyanazon kórház ugyanazon osztályának vezetőjeként folytathatom is az általa megkezdett szakmai munkát – vette át a szót édesapjától dr. Tóth Gergely csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-gasztroenterológus szakorvos, aki mint mondta, eredetileg szintén nem az orvosi pályára készült.
– Középiskolás koromban a nyári szünidőkben több szállodában is dolgoztam, megfogott az a légkör, úgyhogy elhatároztam, hogy elvégzem a közgazdasági egyetemet, és szállodaigazgató leszek. De aztán oly erős volt az apai motiváció, hogy az utolsó pillanatban irányt váltottam, és Pécsre, az általános orvosi karra adtam be a felvételi kérelmemet. Azt pedig, hogy gyermekgyógyász lettem, teljes egészében édesapám „rovására lehet írni” – így sok-sok egyéb mellett ezért is hálás vagyok neki.