A kutatás állandó öröme

– Apai ágon eredetileg a Felvidékről származik a családunk – meséli dr. Verő József. – Egy közelmúltban megjelent és a családfánkat is érintő könyv tanúsága szerint egy Veszelka nevű felvidéki tót legény lehetett az apai felmenőnk, aki az Alföldön, Szeged környékén gyógyszerekkel, maga gyűjtötte orvosi füvekkel kereskedett. Ezt a mesterséget egyébként a népnyelv olejkárnak hívta. Terebélyes a Veszelka família, tagjai között olyan „jeles” személyiségeket is találunk, mint Rózsa Sándor cimboráját, a „hírös szögedi betyárt”, Veszelka Imrét. A családnak volt egy iparos ága is, így szegedi születésű nagyapám, Veszelka József a kékfestő mesterséget tanulta ki – folytatja a Széchenyi-díjas geofizikus, egyetemi tanár, Sopron díszpolgára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 

– A kor szokásainak megfelelően nagyapa elment vándorútra, majd inasként előbb Pápán, azt követően pedig Sopronban dolgozott. Itt ismerkedett meg a ruszti származású nagyanyámmal, Pfeiffermahr Jozefával. De még mielőtt összeházasodtak volna, nagyapa ismét nyakába vette a vándorbotot, és elment Németországba, ahol nemcsak a szakmát tanulta meg, hanem a nyelvet is, így már szót is tudott érteni a magyart egyáltalán nem beszélő jegyesével, akivel 1903-ban házasodtak össze. Sokáig dolgozott többek között a Léderer-féle cég kékfestő üzemében is a Hajnal téren. Házasságukból öt gyermek született, akik később nagyapámmal együtt mindnyájan Verbényire magyarosították a nevüket, kivéve a legidősebb fiút, az édesapámat, aki a Verő családnevet választotta.

Idősebb Verő József (1904-ben született. Lásd Ez történt Sopronban, 10. oldal) vaskohómérnöki diplomát szerzett a soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskolán, majd hamarosan a metallográfia és anyagvizsgálati tanszék vezetője lett. Elsőként kapta meg a kohómérnöki tudományok doktora címet. Alig múlt negyvenéves, amikor nyilvános egyetemi tanárrá nevezték ki, majd hamarosan megtarthatta akadémiai székfoglalóját is. – Apám sokat volt távol a családjától – folytatja Verő professzor –, hisz oktató munkája mellett, melyet az ötvenes évektől már Miskolcon kellett folytatnia, a Vasipari Kutató Intézet igazgatói feladatát is ellátta, így a három fiú nevelése jórészt a burgenlandi hasfalvi (Haschendorf) Artner családból származó édesanyámra hárult. Hogy apám példakép volt e számomra? Úgy gondolom, ez természetes, hisz tőle tanultam meg a kutatásnak, az ismeretlen megismerésének az örömét.Családi háttér: 1933-ban született Sopronban, az Ősz utcában. Édesapja kétszeres Kossuth-díjas egyetemi professzor volt, édesanyja a család háztartását vezette. Felesége földmérő mérnök, Mária lányuk művészettörténész.