– Aki megkóstolja, elfogyasztja a friss virágszirmot, egészen új ízélménnyel lesz gazdagabb – vallja Halmos Monika fitoterapeuta, aki 84 könyvet publikált. – 400 évvel időszámításunk kezdete előtt a perzsák szívesen ízesítették ételeiket virágszirmokkal, akárcsak az inkák. Keleten a krizantém, a sásliliom, a körömvirág szerepelt az ehető virágok palettáján, míg a Római Birodalomban igazi rózsaőrület tombolt. Az európai királyi, nemesi családoknak asztalán a desszertek mindennapos velejárójának tekintették a kandírozott virágszirmokat, a rózsát, ibolyát, esténként pedig a nagyságos asszonyok egy-egy csésze levendulavirág-teával ringatták magukat édes álomba.  

Az ehető virágok különleges kulináris élményt nyújtanak a szakember szerint. Az akácvirágból vagy bodzavirágból készített szörpök lágy ízét talán mindenki fel tudja idézni. Sopronban és környékén a porcukorral meghintett, palacsintatésztában megsütött bodza mind a mai napig népszerű. Ám talán kevesebben kóstolták a begóniát, amelynek savanykás az íze, vagy a sarkantyúkát, amelynek csípős ízvilága remekül illik a salátákhoz. Aki édesebb ízekre vágyik, annak érdemes az ibolyát, az árvácskát vagy éppen a petúniát megízlelnie. A legnépszerűbb és a legsokoldalúbban felhasználható virág a rózsa, amelynek szirmai elegánsan díszíthetik a menyasszonyi tortát is.

A szakember arra is figyelmeztet, hogy az ehető virágok mindegyike zöld élelmiszer. Azonban nem mindegyik ehető, akad, amelyiknek az íze nem kellemes, akad, amelyik akár mérgező is lehet, mint a szépséges leander.