Nem kell belőlük sok, a legtöbbjükből egy cserép is elegendő. Még a panellakásban is megélnek, ráadásul a környezetünknek is üde színfoltjai lehetnek – ilyenek a fűszernövények. A kakukkfűnek például jelentős a kalcium-, a foszfor-, a kálium- és a béta-karotin-tartalma. Van benne még vas, mangán, réz, cink és magnézium is, továbbá A-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és C-vitamin. Jó szolgálatot tehet légúti megbetegedések esetén, továbbá erősíti a csecsemőmirigyet.

– A kakukkfű a fény- és melegigényes, déli fekvésű helyeket kedveli. A napsütötte teraszon vagy az ablakpárkányon elhelyezve főzés közben is könnyen hozzáférhetünk – ajánlja Hajdú Veronika gyógynövénytermesztő. – Közepesen vízigényes, fiatal korában jobban igényli a rendszeres öntözést, a pangó vizet azonban kerüljük! A porhanyós, laza szerkezetű, tápanyagban dús, jó vízgazdálkodású talajban érzi jól magát.

Mivel évelő növény, ezért olyan helyet találjunk számára, ahol előreláthatólag 5–6 évig nem lesz útban! A kakukkfű szaporítására többféle módszer is elterjedt, de a leggyakoribb a magvetés és a dugványozás.

– A magot március elején érdemes elvetni – folytatta a szakember. – Fóliába vagy naposabb, meleg ablakba helyezzük el, és vékonyan takarjuk le földdel! Ha biztosra akarunk menni, vagy időt szeretnénk spórolni, célszerű előnevelt, életerős palántákat vásárolni, melyeket május végén, júniusban ültessünk ki, ha már elég meleg a talaj! Dugványozáshoz az idősebb bokorról 10–12 centiméteres oldalhajtást vágjunk le!