Sokan tapasztalták nyár végén, hogy ígéretesnek tűnő dióterméseik elkezdtek feketedni, majd idő előtt lehullottak. Míg nagyszüleink idejében a diófa betegségei szinte ismeretlenek voltak, ma az állomány egészsége érdekében széles körű tevékenységet kell folytatnunk. A termés elhalásáért több kórokozó is felelős lehet, főként gombák és baktériumok, de akár rovarok is kiválthatják a folyamatot.

– A dió feketedését sokszor xantomonászos vagy gnomóniás betegség okozza, de azt gondolom, a legsúlyosabb károkat a nyugati dióburok-fúrólégynek „köszönhetjük” – tudtuk meg Horváth Gábortól, a Kisalföldi ASzC Roth-szakképző iskola kertészeti tangazdaságának vezetőjétől. – Ez a rovar hazánkban körülbelül hét–nyolc évvel ezelőtt jelent meg. Azóta rohamosan elterjedt, főleg a nyugati megyékben.

A légy úgy fejti ki kártékony hatását, hogy a nyár folyamán tojásait a dió zöld burkában helyezi el, majd amikor a lárvák kikelnek, kirágják magukat a bélből. Korai kártétel esetén sajnos maga a dióbél is károsodhat. Megfelelő időzítéssel rovarölő szerekkel lehet védekezni a kártevő ellen, ám kiskertekben gyakran a fák méretéből adódóan ez meglehetősen nehézkes.

– Házi kertekben talán a leghatékonyabb módszer az úgynevezett agrotechnikai és mechanikai védekezés, amikor fizikai úton gátoljuk a kártevők további fertőzését – tette hozzá Horváth Gábor. – Ha a fák alá nyáron nejlont terítünk, megakadályozhatjuk, hogy a lárvák eljussanak a talajig. Ősszel feltétlenül gyűjtsük össze a lehullott leveleket és az értéktelen terméseket, és – megfelelő víz- és tápanyag-ellátással – igyekezzünk a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítani a gyümölcsfáink számára!