A Doborjáni Ferenc Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény az erdőben áll, mint egy szentély. Fiatal koromban mindig úgy képzeltem, hogy milyen csodálatos dolog gyermekként ott élni. Tanulni nemcsak könyvből vagy a füzetek lapjairól lehet, mert ott a falevelek zörgése, a madárdal, és a szél fuvallata is a leckét suttogja. Amikor fiatalon arra jártam, vonzónak és irigylésre méltónak éreztem azokat, akik ott tanulhatnak. Nem voltam tisztában azzal, hogy miféle sors vezérelte őket ide.

A telket 1917-ben adományozta Manninger Vilmos Sopronnak, hogy gümőkórra hajlamos gyerekek számára létesítsenek erdei iskolát. Az intézmény az 1969-es évig őrizte eredeti célját, amikor gyógypedagógiai részleggé vált. Utána is még sokáig teljesen önfenntartó volt. Megtermeltek sok mindent, disznót vágtak, gazdasági udvarral és gyümölcsöskerttel rendelkeztek. Leánya mesélt Módli Józsefről, aki az 50-es években lett az iskolában gondnok. Felesége, Piroska is ott dolgozott konyhalányként. Ott éltek életük végéig. Zsuzsi, majd később Szellő nevű lovukat fogták a szekér elé, így szállítottak mindent. Mostak, állatot tartottak, és az árubeszerzés volt a feladatuk. Ha városba mentek, ahhoz egy hintót is használtak. Az itt élő gyerekek nagyon szerették őket. Hogy mennyire így volt, azt Rada István egykori kisdiák visszaemlékezése igazolja, aki kényszerűségből került oda, mert probléma volt a tüdejével. Így írt erről: „Nem jöttem örömmel Sopronba az Erdei Iskolába 1962. augusztus végén. Vegyes érzelmekkel, örömmel, de mégis szomorúan mentem el 1964 júniusában. »Sopron« életem rövid, de meghatározó fejezetét jelenti.”.

Módli József Szellő nevű lovával 1980 körül. Akkor még szekérrel végezték a szállítást és a beszerzést. Fotó: Magántulajdon

1969-ben a Soproni Foglalkoztató Kisegítő Iskola és Nevelőotthon részlege lett, ahol enyhe fokban sérült gyermekekkel foglalkoztak. Az utóbbi, soproni állami gyógypedagógiai iskolát 1950-ben rendelettel hozták létre. Az akkor már szétszórtan működő gyógypedagógiai osztályokból alapították, amelyek megszervezésével Doborjáni Ferencet bízták meg. A több épületben működő iskolának megoldást jelentett, amikor Sopronbánfalva határában megépítették az egykori Manninger-iskola telkén az új iskolaépületet, ezzel felszámolva az intézmény szétdaraboltságát. Az első igazgatóról, Doborjáni Ferencről elnevezett új iskola átadására és ünnepélyes névadására 1995-ben került sor.

Ha választani lehetne, aligha kívánná bárki, hogy egy betegség sodorja ide – ebbe a csodákkal teli menedékbe, mert a boldogsághoz ilyen belépőjegyre senkinek nem lehet szüksége. Ám ha a sors így döntött, hogy ide kell járniuk, akkor az erdőben a vigaszuk, a lombkoronák alatt otthonuk legyen! Találjanak itt annyi boldogságot, amennyit csak a természet adni tud! Biztos vagyok abban, hogy minden ott dolgozó ezen fáradozott és fáradozik! Boldog 75. születésnapot Doborjáni-iskola!