– Csak akkor kezdjünk bele az etetésbe, ha azt rendszeresen tudjuk végezni a tél folyamán, hiszen a madarak visszajárnak oda, ahol egyszer eleséget találtak – figyelmeztetett Kalmár Sándor biológus, természetvédelmi szakember. Az etetési időszak a novemberi első fagyoktól kezdődik és általában április közepéig tart. Ha új helyen etetünk, akkor érdemes már kissé korábban elkezdeni, hogy odaszokjanak a madarak. Áprilisban beköszönt a költési idő, akkor feltétlenül be kell fejezni az etetést, különben „elkényelmesednek” a szülők, és a természetestől eltérő táplálékhoz szoktatják a madárfiókákat.

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók, melyeket együtt érdemes alkalmazni. Fontosak az olajos magvak, a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú napraforgó, de jöhet a dió, a pisztácia és a mogyoró is. Vásárolhatunk téli magkeveréket is. A másik nagy csoport az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj, a sertés zsírszalonna vagy a faggyú. Gyümölccsel, elsősorban almával érdemes kiegészíteni a repertoárt. Ezeket ajánlott felszúrni a bokrok és fák ágcsonkjaira. A szakember javasolja a cinkegolyó használatát, szerinte rémhír, hogy beleakadhat a lába a madárnak. Viszont arra figyelmeztet, hogy soha ne adjunk a madaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt, mert ezek fogyasztása veszélyes számukra. Sokan jó szándékból a vízimadarakat is etetik, pedig ez teljesen felesleges, hiszen a vízben találnak megfelelő táplálékot, a mesterséges eleségtől megbetegedhetnek.

Számos etetőtípus közül választhatunk. A rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felett vagy az ágak között érzik jól magukat. Ennek függvényében választhatunk talaj-, tálcás vagy dúcetetőt.

A madáretetés nem csupán állatvédelmi szempontból jelentős, hanem pedagógiai szempontból is hasznos, hiszen a gyerekek az ablakból megfigyelhetik a madarak viselkedését.