A meghitt karácsony dísze
2024. 12. 04. | Madarász RékaMíg régen szinte mindenki lucfenyőt díszített fel szentestére, addig ma már az számít ritkaságnak, ha valaki nem nordmann jegenyét választ. Az ára ugy...
Lankadatlan lelkesedéssel vezeti immár 8 éve a DPSE soproni természetjáró szakosztályát Szántóné Vörzsönics Erzsébet. Az összeszokott csapat tagjai együtt örülnek a sikereknek, a bajban pedig támogatják egymást.
A Dunántúli Postás Sportegyesület Soproni Postás Természetjáró Szakosztálya 1946 óta működik. A taglétszám mindig is 50 és 100 fő közé esett, jelenleg 112-en vannak. Vezetőjük, Szántóné Vörzsönics Erzsébet büszkén mutatja meg a megszámlálhatatlanul sok kupát, melyet azzal érdemeltek ki, hogy a túrákon a legnagyobb létszámban induló csapatok közé tartoztak.
– Hihetetlenül szeretetreméltó emberekből áll a közösségünk, akikkel bármit egyszerű csinálni. A legnagyobb értéket az idők során tagjaink között szövődött mély baráti kapcsolatok jelentik: együtt örvendezünk, ha valakinek unokája születik, a betegségben pedig együtt szomorkodunk, és erőt adunk egymásnak – mesélte a csupa szív Erzsi. – Minden évben előre elkészítjük a túratervet, kéthetente kirándulunk, évente 5–6 alkalommal autóbusszal felkeressük hazánk szép tájait és a környező országok természeti és épített szépségeit, de egyéb rendezvényeket is szervezünk, például utószilvesztert, nőnapi túrát, nyárbúcsúztató gulyásfőzést.
A szakosztály a város kulturális életébe is aktívan bekapcsolódik, nincs olyan rendezvény, amin a postások ne képviseltetnék magukat. A tagok többsége 70 év feletti, sokan közülük magányosak, így rengeteget jelent számukra egy-egy jó beszélgetés. A csapat nyitott a jótékonykodásra is: vittek már túrázni autizmussal élő gyerekeket, odaálltak a Szent Patrik-napi futás mellé, rendszeresen szednek szemetet a túráikon, és fogékonyak minden újdonságra.
– Édesanyámtól, aki még 83 évesen is hiperaktív, és kétéves korom óta egyedül nevelt, tanultam meg, hogy csak az van, amiért megdolgozom – fejezte be Erzsi. – Ezt igyekszem továbbadni a lányomnak és a fiamnak. A legfontosabb számomra a család, az ő segítségük nélkül nem tudnék a szakosztállyal foglalkozni, amit viszont a tágabb családomnak tekintek. Temérdek munka van vele, de sok a segítő kéz, és varázslatos a hangulat.
Szántóné Vörzsönits Erzsébetet a DPSE természetjáró szakosztályának egyik tagja ajánlotta a figyelmünkbe. Szánthó Sándorné szerint sok olyan emberre lenne szükség, mint Erzsi, akinek a jó tulajdonságait fel sem lehet sorolni. Olyan hétköznapi hőst tisztelhetünk a személyében, aki örök mozgásban van. Túrát, kirándulást, mozit, összejöveteleket szervez. Ha kell, kórházba, ha kell, idős túrázó társhoz látogat.
Míg régen szinte mindenki lucfenyőt díszített fel szentestére, addig ma már az számít ritkaságnak, ha valaki nem nordmann jegenyét választ. Az ára ugy...
Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bár...