A közönséges levendula dúsan elágazó félcserje. Magyarországon nem őshonos, a Földközi-tenger partvidékéről került hazánkba.

– Valószínűleg azért terjedt el ennyire, mert impozáns, dekoratív, sokoldalúan felhasználható növény – tudtuk meg Barna Csillától, a Fertő–Hanság Nemzeti Park természetvédelmi szakreferensétől. – Úgy gondolom, a klímaváltozás hatására melegedő éghajlat kedvező a számára. Hazánkban elsőként Tihany környékén kezdték termeszteni, de korán vannak említések a mi működési területünkhöz tartozó pannonhalmi kolostorkertekből is, ugyanis a napsütötte domboldalak ideális körülményeket nyújtanak a levendulának.

A legintenzívebb virágzási ideje június és július. Aki kedvet kapott a gyűjtéséhez, a fertődi Esterházy-kastély levendulakertjében naponta 10 és 18 óra között részt vehet a rendkívül népszerű levendulaszüreten.

– Sokan nem tudják, hogy a levendula rendszertani szempontból az ajakosok családjába tartozik. Rokona a zsálya, az izsóp, a menta, a kakukkfű, a majoránna, az oregánó és a citromfű – folytatta Barna Csilla. – Természetvédelmi szempontból nincs jelentősége, ugyanis nem védett, és inváziós tulajdonságai sincsenek. Viszont kiváló méh- és lepkecsalogató.

Gyógyhatásait a tudományos és a népi gyógyászat egyaránt elismeri. Kívül-belül kezelhetjük vele magunkat, sőt pompás lila színét és ízét ételekhez is felhasználhatjuk. Hogy csak néhányat említsünk az áldásos hatásai közül: antibakteriális, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, nyugtató, keringésjavító, immunrendszer-erősítő, fájdalomcsillapító és gombaölő hatású. A belőle készült gyógytea – epeműködést fokozó hatása miatt – puffadás és emésztési zavarok esetén vethető be. Illóolaja segíthet stressz és alvászavarok esetén. Enyhe korpásodásra kiváló gyógyír a levendulás hajöblítő, illóolaja pedig vízben feloldva enyhíti a szúnyogcsípés okozta viszkető, égő érzést, illetve csökkenti a kialakult duzzanatot.