Sopron városa 1889-ben írt ki versenytárgyalást a vízmű építésére. A gépházban három kazánt és két gőzgépet is elhelyeztek. Ezek nyomták fel a vizet a Bécsi-dombon megépített kettő darab 600 köbméteres tárolómedencébe. A rendszert 1892. szeptember elsején adták át. Érdekesség, hogy a kazánház gépei ma már nincsenek meg, de a főbb elemek még most is működnek, és a város vízellátásának szolgálatában állnak.

– A gerinchálózat hossza jelenleg meghaladja a háromszázötven kilométert – mondta lapunknak Kárász Tibor, a Soproni Vízmű Zrt. vízellátási üzemmérnökségének vezetője. – A város napi átlagfogyasztása mintegy 12 ezer köbméter. A téli hónapokban csökken, míg nyáron nő az igény. A csúcspont egyébként a múlt század nyolcvanas éveiben volt, akkor 33 ezer köbméter víz is elfogyott huszonnégy óra alatt. Amikor megszűnt a víz állami támogatása, és felemelték a vízdíjat, továbbá a városi ipar szerkezete átalakult, a fogyasztás visszaesett. Emiatt 1994-ben leállították a hegykői vízművet, amely rásegített a Sopront ellátó kutakra.

Megtudtuk, a kutakból kitermelt víz tisztítás nélkül, azonnal fogyasztható. Bizonyos esetekben van csak szükség arra, hogy beindítsák az UV fertőtlenítő berendezést. Víznyerőhelyek a térségünkben Fertőrákoson, Sopronkőhidán, a tómalmi Csalán-kertben és a Somfalvi-galériában találhatók. A Bécsi-dombon, a Lövérekben és az ellátási terület további részein pedig tárolómedencék és átemelőtelepek segítik a vízellátást. A legmélyebben fekvő kút Fertőrákoson, a legmagasabb szolgáltatási pont pedig Hermesen van, köztük közel négyszáz méter a szintkülönbség. Azért, hogy a fogyasztókhoz a megfelelő nyomáson jusson el a víz, 17 úgynevezett nyomásövezetet alakítottak ki.

S végezetül álljon itt egy sokat mondó adat: a kiváló minőségű víz szennyvízelvezetéssel együtt literenként mintegy 0,62 forintba kerül.