Az aranysakál egykor őshonos volt hazákban, majd hosszú időre eltűnt. Az utóbbi években felbukkant a déli megyékben, majd elérte Sopront, tavaly már el is ejtették az első példányokat városunk északi határán.

– Az aranysakál viszonylag magas, nagy testű állat, amely erős csontozattal büszkélkedik – kezdte az állat bemutatását

dr. Sándor Gyula, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének egyetemi docense. – Emellett sötétebb színe, és rövid, tömzsi farka is segíthet az azonosításában. Ezek a jegyek különböztetik meg a rókától.

Az aranysakálról sokat beszélnek mostanában vadászberkekben. A ragadozó új kihívást jelent a szakemberek és az őshonos vad számára. A vadászok (a jogszabályban előírtaknak megfelelően) küzdenek, hogy megoldást találjanak a problémára, az aranysakál ugyanis elpusztítja a többi állat kicsinyeit.