– A bor iránti tisztelet és csodálat vezetett erre az útra, amellyel elsőként középiskolai éveim alatt találkoztam – mesélte Zachár Ágnes. – Ebben az időben kezdtem el foglalkozni a borokkal. Miközben egyre több hazai borászatot sikerült megismernem, egyre jobban érdekelt a háttér, hogy hogyan készülnek a borok, hogyan művelik a szőlőt, ami tovább fokozta érdeklődésemet a szakma iránt. 2012-ben pedig jött a lehetőség egy kedves barátomtól, akivel közösen jártuk be az ország különféle borászatait, hogy édesapjának kiváló helyen lévő, jól gondozott szőlőjét átvegyem. És ahogy mondani szokás „megcsípett a bogár”.

– A 2014-es évben sikerült először olyan bort készíteni, amit már meg mertem mutatni a nagyközönségnek is – folytatta Zachár Ágnes. – Az elején éreztem, hogy szaktudás nélkül nem lehet borászkodni, így elvégeztem az agrárfőiskolát. A munka java részét jelenleg is a férjemmel közösen végezzük. A kékfrankos mellett kétféle száraz fehérbort készítünk. A másfél hektáros ültetvény mellé azonban furmintot is telepítettünk, a tőkék rövidesen termőre fordulnak. Ez utóbbival kapcsolatban nagyok a reményeink, az egyik kitörési pontunk lehet. A pincében a szőlőt válogatva, kíméletesen feldolgozva, élesztők, cukor és adalékanyagok hozzáadása nélkül, a lehető legkevesebb beavatkozás mellett hagyjuk érni, amíg az a kizárólag bar­rique-hordós érlelést követően a legszebb állapotába kerül.

Zachár Ágnesnek azonban további tervei is vannak. A Zettl–Langer-házban lévő pincében szeretne egy kóstolóhelyiséget kialakítani. A pályázatot már beadta, siker esetén egy hangulatos, a régi poncichtervilágot idéző kis borozó nyílhat a Balfi utcában.