A medvehagyma tudományos nevében (Allium ursinum) is szerepel a medve kifejezés. Jellegzetes illatának köszönhetően a német nyelvben medvepóréhagymának, az angolban vadfokhagymának, a spanyolban és a franciában pedig medvefokhagymának nevezik.

– Nem találtam semmilyen tudományos bizonyítékot, ami alátámaszthatná, hogy a medvék valóban fogyasztanák ezt a növényt – tudtuk meg ­Barna Csillától, a Fertő–Hanság Nemzeti Park természetmegőrzési szakreferensétől. – A legenda szerint, amikor a medvék felébrednek téli álmukból, felkeresik a vitamindús medvehagymát, a növény pedig segít nekik a szervezetük felerősítésében. Ez azonban valószínűleg csak mese.

A medvehagyma – a tőzikéhez és a hóvirághoz hasonlóan – természetes élőhelyei az üde erdők. Kibújik, és egészen a fák lombosodásáig gyűjti a napfényt, az energiát, hogy aztán a levelek nyári visszahúzódásával a következő tavaszig a talajban túléljen. Zsenge állapotában finom és zamatos a levele, viszont amikor középen kezd kibújni fehér, ernyőszerű virágkezdeménye, már kevésbé ízletes.

– A medvehagymából saját célra nem védett területen maximum két kilogrammot lehet szedni – folytatta a botanikus. – Azokon a területeken, melyeket bármilyen védettség is illet, a szedése engedélyköteles, de magánerdőkben is ajánlott a tulajdonos hozzájárulását kérnünk. Az erdoterkep.nebih.gov.hu internetes oldalon érdemes utánanéznünk, milyen típusú erdővel van dolgunk. Arra is fontos odafigyelnünk, hogy ne keverjük össze a foltos kontyvirággal vagy a gyöngyvirággal, utóbbi elfogyasztása ugyanis enyhébb esetben hányást, hasmenést, súlyosabb esetben szívritmuszavart, de akár halált is okozhat.

A szakember azt javasolja, hogy – amennyiben bizonytalanok vagyunk – törjük meg a leszedett növény levelét, és ha valóban medvehagymát gyűjtöttünk, fokhagymára emlékeztető illatát biztosan felismerjük.