Simon György, a Magyar Földrajzi Társaság Soproni Területi Osztályának elnöke szerint nagyon fontos üzenete van a víz világnapjának, amelyre földrajztanárként is felhívja diákjai figyelmét. – Egy szépen sikerült hetedikes kémiafelelet így kezdődhetne a vízzel kapcsolatban: A víz, vagy másképpen dihidrogén-monoxid a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete: H2O. Színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony anyag, fagyáspontja 0 °C, forráspontja normál légköri nyomáson 100 °C. A hétköznapokban azonban nem így tekintünk rá. Természetes, hogy a csapból mindig folyik, ha megnyitjuk, úgy érezzük, szinte korlátlanul elérhető… Én azt gondolom, mindenki számára világos, hogy ez nem így van. Érdekes, hogy még azt sem tudjuk pontosan, miként került a bolygóra. Annyi biztos, hogy földönkívüli eredetű, vélhetően aszteroidákkal, üstökösökkel érkezhetett, jó 4 milliárd éve.

Mint a szakember kiemelte: a Föld teljes vízkészlete mintegy 1,4 milliárd km3, de ennek a hatalmas mennyiségnek a 97 százaléka az óceánokban, tengerekben található. Számunkra kevesebb mint egy százaléka elérhető. Véges készlet, nem teremtődik újra.

A tiszta ivóvíz közel egymilliárd ember számára csak vágyálom. A vízlábnyomunk, azaz hogy közvetve vagy közvetlenül mennyi vizet használunk fel, a duplájára nőtt az elmúlt évtizedekben. Egy fejlett ország lakója közvetlenül „csak” 100–200 liter vizet, közvetve azonban 3000–5000 liter vizet használ fel naponta. Egy csésze kávéhoz 140 liter, 1 kilogramm marhahúshoz 13000 liter, 1 darab farmernadrág gyártásához 8000 liter víz szükséges. Mindez elgondolkodtató…